Századok – 1977
Tanulmányok - Gábori Miklós: Közép- és Kelet-Európa első benépesedése 11/I
24 GÁBORI MIKLÓS középső-paleolitikum egész időtartama ezzel természetesen nem változott meg - de a mi területünk történeti folyamatai, mondhatnánk eseményei, időben erősen összeszűkültek. Az eredmény lényeges, hiszen minden történeti kutatás — és éppen a távoleső korokban — az időfaktor lerövidítésére, a mentől szűkebb, pontosabb kormeghatározásra törekszik. Minthogy az ősemberkutatás a negyedkor földtörténeti kronológiáját használja, amely a történészek előtt részleteiben nem eléggé ismert, az alábbiakban megpróbáljuk ezt az időszakot megfoghatóbb közelbe hozni. Geokronológiai határaink — most már leszűkítve — az utolsó interglaciális vége, szorosabban a korai Würm kezdete és a Würm 1 hideg-tetőzés vége. Az interglaciális után, a lassú éghajlati lehűlés alatt még egy rövidebb oszcillációt (éghajlati ingadozást), majd ismét egy hasonló jellegű interstadiálist ismerünk. Ezeket a Würm 1 bevezető szakasza követi. A „korai Würm" alatt mi csak a Riss-Würm-től a Würm 1 maximumáig terjedő időszakot értjük. Emellett viszont két periódust különböztetünk meg: a Würm 1 bevezető, közvetlenül a hideg-tetőzés felé tartó fázisát (W. 1 első fele, kezdete) és a voltaképpeni stadiális időszakot, a Würm 1 tetőzését. Ezután ismét egy enyhe, erdei klímájú periódus, a Würm 1-2 interstadiális következik. Utóbbi már a felső-paleolitikum ideje.14 Ezek az éghajlati ciklusok jól megfigyelhetők a korszak rétegképződésében — különböző lelőhelyeken parallelizálhatók egymással — tovább tagolhatok, részletezhetők, ezért a paleolitikum kutatása megelégedhet azzal a kormeghatározással, hogy pl. egy lelőhely kultűrrétege a Würm 1 maximumának közelébe, közvetlenül a tetőzése elé vagy pl. az Amersfoort „interszakaszra" esik. Fenti meghatározások mellé összegyűjtöttük a korszak radiokarbon dátumait és egyszerű szórásdiagrammra helyeztük őket (1. tábla). A dátumok sora természetesen nem teljes. Kiegészíthető sok más lelőhely C-14 vizsgálati eredményével. Fölöslegesnek láttuk ezeket közölni — mert az összkép nem változott meg(!). Az adatok között vegyesen szerepelnek európai, észak-afrikai és közel-keleti lelőhelyek kormeghatározásai. Az évszámokat kiegészítettük néhány olyan vizsgálat eredményével, amely nem régészeti lelőhelyre, hanem egy-egy rétegtanilag biztosan meghatározott, felső-paleolitikus településre vonatkozik. A radiokarbon módszer problémáira itt nem térünk ki — bár éppen a Kárpát-medence területén adódnak ilyenek -, mert most elsősorban nem is az egyes 14 Mindegyik glaciális időszaknak, eljegesedésnek egy bevezető, ,/eltöltő" periódusa volt, melyet nyugati-ciklonos, csapadékos éghajlat jellemez. Ez okozza többek közt az északi területek eljegesedését, ill. a jégborította területek határának délre tolódását. Másodlagos tényezőként ezzel jár együtt a térszint erős megemelkedése - esetenként 1-2000 méterrel(!) -, ami a lehűlést még fokozza. A rákövetkező, ún. stadiális periódus keleti-ciklonos, száraz-hideg jellegű. Ez a jégkori tetőzés ideje, amikor nálunk pl. száraz-sztyeppei területek alakulnak ki és a vegetációs időszak erősen lerövidül. Az északi jégtakarótól délre húzódó ún. periglaciális területeken a lehűlés a növény- és állatvilág kicserélődésében nyilvánul meg. - A glaciális időszakokra egyébként nem az erős hideg, hanem az évszakok eltolódása jellemző. A tél átlagos, alacsony hőmérsékletű és hosszú — a nyár rövid, a csapadék igen kevés. Éves átlagban ez csak néhány fok hőmérséklet-csökkenést jelent, hatására azonban nálunk, a Krím-félszigeten vagy a délfrancia területen is sarkköri fajok jelennek meg. Magyarország területén a Würm 1 alatt pl. a cirbolyafenyő jutott uralomra, az alacsony fekvésű vidékeken pedig Larix-Picea erdők, azaz tajga terjedt el. A januári középhőmérséklet mínusz 10-15°C - a júliusi plusz 10°C - a csapadékmennyiség csupán 100-200 mm volt. Ezért a vegetációs periódus 3-4 hónapra rövidült le, és az Alföldön, a Dunántúlon erdőtlen területek, esetenként tundra alakult ki.
