Századok – 1977
Tanulmányok - Gábori Miklós: Közép- és Kelet-Európa első benépesedése 11/I
22 GÁBORI MIKLÓS leletanyaga (korai Würm); — a Kiik-Koba barlang alsó rétegének kora pedig a Krímben továbbra is kérdéses. (Talán a korai Würm valamelyik enyhe periódusa.) A délebbre eső, Szuhumi környéki leletek szintén a karangati üledék felett fekszenek (tehát fiatalabbak az utolsó interglaciálisnál) — a Kaukázus északi oldalán talált „chelléen" jellegű szerszámok pedig másodlagos, meghatározhatatlan helyzetben kerültek elő. - Mindezeknek a kora tehát rendkívül távol esik az alsó-paleolitikumtól. Legföljebb a középső-paleolitikum legkorábbi nyomait jelzik. Közép-Európa keleti részén és Kelet-Európa területén tehát a biztosan alsópaleolitikus korú és jellegű lelőhelyek száma 3-4. Ha a régészeti leletek, a szerszámok számát nézzük -: maximálisan (és feltételesen!) 50 — a cseh—morva területen néhány darab (Stranká skála és Predletice) — Vértesszőlősön egyelőre nem ismerjük. Esetleg 1—2.000. Végül Bilzingslebenben ennél több —, tegyük fel hogy pár ezer. A kultúrák számát ma teljesen bizonytalan lenne megadnunk. Kétféle ipart találunk. A mikrochopper ipart és azt a szilánkipart, amely közel áll a clactonienhez. Az alsó- és középső-paleolitikum között tehát széles korbeli hiátus állapítható meg. Ha most ezzel szemben a középső-paleolitikumot tekintjük, a települések (és nem a szórványos leletek!) száma az előbbinek minimálisan is a hetvenszerese! Ezek a telepek azonban gyakran többrétegűek, visszatérő táborhelyek. Ezért az arányt még hozzávetőlegesen is százszorosnak tekinthetjük. — A leletanyag mennyiségére nézve nehéz bármilyen mutatót vagy arányszámot találni. Egy közép-európai barlangi lelőhelyen 1-2 000 - egy szabad ég alatti településen 10-30 000. A leletanyag megnövekedése azonban az alsó-paleolitikumhoz képest egyszerűen nem is fejezhető ki — a kultúrák, a különféle jellegű csoportok száma pedig 30. Mindez együttvéve jelenti azt, amit az alsó-paleolitikumhoz képest valóban „demográfiai hullámnak" kell tekintenünk. Még lényegesebb azonban, hogy a populáció megnövekedése a Mindéi jégkortól a Riss-Würm interglaciálisig nem folyamatosan történt. Az előbbi arányoknál jóval többet mond az, hogy Európának ezen az övezetén a Riss jégkor alatt még mindig nincsenek leletek! Az alsó- és középső-paleolitikum közti hiátus már ezért sem oldható meg. Egy-egy telep népességének nagyságára nézve természetesen csak bizonytalan vagy megközelítő feltevéseink lehetnek. A régészeti-zoológiái vizsgálatok, a zsákmány mennyisége stb. alapján úgy látszik, hogy egy táborhelyen - egy adott időszakban - a népesség nem nagyon haladta meg a 40 főt. A létszámra a gazdálkodás módja szabályozó szelepként hatott, és ezzel kapcsolatban talán érdemes utalnunk arra, hogy még a népvándorláskor sztyeppei nomád törzseinek legkisebb egysége sem tudta túlhaladni ezt a keretet. Csak a középső-paleolitikum végén, a specializált vadászat kialakulása idején számolhatunk a fentinél nagyobb egységekkel. - A vadászat jellegéből következtethetünk arra, hogy egy-egy ilyen kis csoport mozgási körzete — ismét a település egy adott szakaszában — kb 30 km volt. (Vadállomány mozgása, körzete — eltekintve a vad-vándorlástól — a zsákmány beszállítása stb.) Ez, és a lassú, szivárgásszerű migráció okozta többek közt azt a mindenkori viszonylagos izoláltságot, amely az iparok különféle jellegére is hatással volt. Könnyű ezután áttekinteni azokat a településeket is, amelyek az utolsó interglaciális alatt éltek, vagy esetleg még az interglaciális végére tehetők. Ezeknek a száma mindössze 22 - de közülük 9 még a lehatároló területekre esik. - Ezeken a
