Századok – 1977
Tanulmányok - Gábori Miklós: Közép- és Kelet-Európa első benépesedése 11/I
KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA BENÉPESEDÉSE 19 fejlődési fonalán vezet fel a középső-paleolitikum felé —; a charentien kultúra pedig, amely valószínűleg szintén déli eredetű lehetett, a régibb kavicsiparokkal, chopper-iparokkal állhatott összefüggésben. Egyszerűsítsük le most ezt a már úgy is egészen vázlatos fejlődési képet. Nyugat-Európában az alsó-paleolitikum kezdetétől fogva folyamatosan ott él az abbévillien és az acheuléen műveltség. Ezek és az ottani szilánkiparok felfejlődnek a középső-paleolitikum civilizációiba - genetikus kapcsolatban állnak velük. Keleten, a Kaukázuson túl és még délebbre jóval később szintén acheuléen jellegű iparok tűnnek fel. Megjelent ugyanott más műveltség is, amelyet most nem érintünk — a két terület között azonban Európán keresztül semmiféle kapcsolat nem volt. Végül még egy döntő tény: a nyugati alsó-paleolitikum kultúrái Közép-Európa területét, — ami alatt a Rajna vonalát értjük — a Riss jégkor előtt nem érték el. Lényegében ezekből a megállapításokból és ezekből a parallel jelenségekből, ill. genetikus eltérésekből következnek azok a koncepciók, melyek szerint a paleolitikum kultúrái Európa területén nyugatról keletre vagy éppen ellenkezőleg, keletről nyugatra terjedtek el.7 Találunk feltevést, mely a középső-paleolitikum kultúráit és természetesen az emberét Közép-Európa Ny-i részéről egészen a Volgáig vándoroltatja el — és olyat is, mely szerint éppen a Krím-félszigetről vándoroltak volna egészen a Duna felső szakaszának vidékére. Nem célunk ezekkel a valójában nagyon halványan jelentkező elképzelésekkel vitázni — már azért sem, mert mindegyik fed valamit, mindegyik a keleti és nyugati iparok bizonyos hasonlóságára, néha meglepő hasonlóságára épül. Az egész terület leletanyagának közvetlen vizsgálata azonban — településtől településig — más eredményre vezetett. A továbbiakban ezért nem az elméletekre, hanem a konkrét régészeti anyagra és a kultúrák kormeghatározására fogunk támaszkodni. 3. Populációnövekedés az alsó-paleolitikum után Az első kérdés, melyet közelebbről szükséges megvizsgálnunk, az alsó-paleolitikum helyzete és az említett populációnövekedés, amely Közép- és Kelet-Európának ezen a sávján valószínűleg együtt járt az újabb civilizációk elterjedésével. A nyugati lehatároló területeken - tehát a közép- és kelet-európai erdős-sztyepp övezeten kívül - alsó-paleolitikumot csak az Alpoktól délre ismerünk. A nyugati acheuléen legkésőbb a Rissben, valószínűleg azonban már előbb átjutott az Appenninfélszigetre. Elterjedési területe Itália középső része; Olaszország ÉK-i részén csak egy-két rétegtanilag meghatározható, szórványos leletét ismerjük (Quinzano, Lughezzano, Ponte di Veia). Az archaikus szerszámok itt azonban a Riss-jégkor sztyeppei fázisában tűnnek fel - később már az interglaciális elején találjuk őket. Tulajdonképpen csak továbbélés ez. Lényegesebb azonban, hogy az acheuléennek a középső-paleolitikummal itt semmiféle kapcsolata nincs. Az utóbbi újabb Ny-i beáramlás révén teqedt el. 1 K. J. Narr: Karten zur älteren Steinzeit Mitteleuropas. Archaeologia Geographica (Arch.), 2. 1951. - Κ. J. Narr: Kultur, Umwelt und Leiblichkeit des Eiszeitmenschen. Stuttgart. 1960. - G. Bosninski: Die mittelpaläolithischen Funde im westlichen Mitteleuropa. Köln. 1967. -A. Leroi-Gourhan J. et N. Chavaillon: Paléolithique du Péloponese, BSPF. 59. 1963. 2·
