Századok – 1977
Tanulmányok - Gábori Miklós: Közép- és Kelet-Európa első benépesedése 11/I
20 GÁBORI MIKLÓS A Közép-Európa nyugati részén ismert fiatal acheuléen („Jungacheuléen") már középső-paleolitikus kultúra. Elterjedése csak az utolsó interglaciálisban kezdődött. Elterjedési területére alább kitérünk. Egyelőre csupán azt állapítjuk meg, hogy az aucheuléen jellegű kultúra Európában kelet felé tovább sehol nem található. — Ezzel már át is léphetünk a mi környező területünkre. A cseh-morva régióban, mint alsó-paleolitikum, az utóbbi időkben az ún. „bohemien" és a „radimien" vált ismertté. Ezek a choppereket (hasitokat) tartalmazó iparok azonban felszíni leletek, s így a kronológiai helyzetük teljesen bizonytalan. Nem jelentenek sem kulturális, sem kronológiai egységet. Ismerve ezen kívül a chopperek élettartamát — szinte az egész paleolitikumon keresztül - a középső-paleolitikum iparait ezekből aligha lehet levezetni. Ezzel szemben az újabban feltárt, rétegtanilag hiteles lelőhelyek — Píedletice és Stranská skála — Vértesszöllőssel együtt kétségtelenül a legrégibbek ebben a földrajzi körzetben. Koruk a Mindéi (Inter-Mindel). Píedletice és Stranská-skála anyaga azonban — a tipogenezisnek ellentmondóan — nem chopperekből áll, hanem mindössze néhány, bizonytalan szilánkeszköz. Az alsó-paleolitikum egyik legfontosabb települése tehát Közép- és Kelet-Európában Vértesszöllős. Korát a kutatás a Mindel-interstadiálisra, (a Mindéi jégkor kettős hideg-tetőzése közti meleg időszakra) — mintegy 450 000 évre helyezi — bár ugyanott ennél kétszázezer évvel fiatalabb kormeghatározást is ismerünk. A kronológiai, rétegtani kérdésekre nem kívánunk kitérni. A mi szempontunkból most csupán az lényeges, hogy Vértesszöllős kultúrájából levezethetők és korban összeköthetők-e a középső-paleolitikum sokkal későbbi iparai. A település kultúrája, mint ismert, egy „mikrochopper" ipar, amelynek nagy földrajzi körzetben nem ismerjük a kapcsolatait, sem az analógiáit. Az anyag vizsgálata mégis fontos problémákat vet fel a széles körben elteijedt kavicsiparok, a „kavicsmoustérienek", az ún. „epichopper-iparok" összefüggései terén. Ezt a témát Vértes László egyik utolsó, rendkívül érdekes tanulmányában fejtette röviden ki,8 és egész gondolatmenetével egyetértünk. Ennek a matematikai módszerekkel alátámasztott gondolatmenetnek a lényege az, hogy a chopperiparok fejlődése térben (földrajzilag) és időben összefügg: ezeknek a déli, afrikai eredetű iparoknak az útját, fejlődését az afrikai olduwaientől, Vértesszöllősön át egészen a charentienig lehet kísérni. A fejlődés trendje valóban ilyen lehetett — és erre gondoltak mások is, más vonatkozásban — a „kavicsfeldolgozó moustérienek", a charentien változtatok zonális elteqedése terén.9 Ezen logikai alapon Vértesszöllős ipara esetleg összeköthető lenne más olyan, sokkal későbbi kultúrákkal is, melyeknek a szerszámkészlete szintén kavics-nyersanyagból készült. Magyarországon ilyen pl. az érdi ősemberi telep ipara - amely nagyobb méretű, görgetett köveket használt fel és kultúrája módosult, keleti-charentien — vagy akár a tatai telep szerszámkészlete, amely ugyancsak apró kavicsokból készült. Ezeknek a kora azonban több százezer évvel fiatalabb Vértesszőlősnél (!) — és hiányzanak a köztük lévő, az elméletileg esetleg feltételezhető, de sajnos nem létező lelőhelyek. - Konklúziónk ' Vértes László: Az őskó'kori technológia fejlődési rátái. MTA II. Oszt. Közi., XV. 4. 1967. 301-312. * V. Gábori-Csánk: La station du Paléolithique moyen d'Érd-Hongrie. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1968. 245-268.
