Századok – 1977
Tanulmányok - Gábori Miklós: Közép- és Kelet-Európa első benépesedése 11/I
18 GÁBORI MIKLÓS Az alsó-paleolitikum viszonylag lassú fejlődésmenete után, az utolsó interglaciális optimális miliőjében egy sor, tartalmában új civilizáció és fácies érlelődött. Ezek most valószínűleg több törzsből és Európán kívülről érkező behatásokkal is egybekötve, hirtelen több ágon fejlődtek fel. Ez a dinamikus, radiációs fejlődés rendkívül hasonló a biológiai evolúció ún. revolúciós szakaszához, amikor az addig „egynemű" populációkból ugrásszerűen számtalan, minőségileg új típus jön létre. A bonyolult fejlődés egymással részben párhuzamos, részben egymást keresztező fonalakon történt és nyilván összefüggött a népesség megnövekedésével, első nagyobb szétáramlásával. Annak ellenére ugyanis, hogy az embertani lelet a régészeti anyaghoz mérten elenyészően kevés, ezután a „csend-állapot" után határozott demográfiai hullám figyelhető meg, amellyel a középső-paleolitikum többé kevésbé rokon kultúrái terjedtek el. Az alsó-paleolitikum viszonylag kis számú és földrajzilag egymástól távoleső leletei után ez a populációnövekedés lemérhető a lelőhelyek számán, az iparok különféle körein, földrajzi csoportjain. Gyökerük kétségtelenül sokkal régebbre, a Mindéi—Riss interglaciálisra, helyenként még az azt megelőző korokra nyúlik vissza. — Röviden érintenünk kell tehát az alsó-paleolitikum idejét is. Az alsó-paleolitikum kultúrái Európában minden valószínűség szerint szintén idegen eredetűek voltak. Ma már alig vitatható, hogy az ún. szakóca-kultúrák — az abbévillien, a rendkívül hosszú élettartamú acheuléen — Afrika felől érkeztek, majd egészen a Mindéi eljegesedéséig együtt éltek a szilánkiparokkal.6 — A szilánkiparok eredetét nehéz kimutatni — esetleg az ún. chopperiparokból lehet levezetni őket — az előbbiek beáramlásának pedig két útját tételezhetjük fel. Kelet-Európa felé a Közel-Kelet, Nyugat-Európába pedig az Ibér-félsziget felől. Mindkét úthoz egy-egy lényeges megjegyzést kell fűznünk. A szakóca-kultúra a Keleten tulajdonképpen csak Transz-Kaukáziát éri el — a nyugati beáramlás pedig a Gibraltár-szoroson keresztül kérdéses. - Kétségtelen azonban, hogy a Nyugaton már a Günz-Mindéi közötti időszakban ott találjuk az abbévillien és a clactonien kultúrát — ezek a legidősebb iparok Nyugat-Európában és számtalan lelőhelyüket ismerjük; az acheuléen az abbévillienből nőtt ki és fejlődése egyetlen hosszú folyamatként felnyúlik egészen a Riss jégkorig; a Kaukázuson túl viszont a legidősebb civilizáció csak bizonyos késéssel, a Mindel-Riss között jelent meg. Ez az utóbbi kultúra - melyet mi keleti vagy kaukázusi acheuléennek nevezünk — tovább élt az utolsó interglaciálisban is és erős belső fejlődéssel legkésőbb a Würm kezdetéig mintegy behozta a késést. Az említett civilizációkon kívül Nyugat-Európa déli részén olyan chopper-ipar is feltűnt, amely egykorú az észak-afrikai „Pebble cultur" III. fázisával (kora a Günz— Mindéi interglaciális vége) - és ha ezek után az Ibér-félszigeten, ill. Európa mediterrán sávján a „kavics-moustérien"-ek elterjedését nézzük, nagyon valószínű, hogy a későbbi kultúrák kialakításában ez a harmadik gyökér is résztvett. Az alsó-paleolitikum iparai nyugaton mindenesetre biztos kiindulását adják az ottani „moustérieneknek". A fejlődés fonala egyrészt az acheuléen hat, egymást követő fázisán és a belőle kialakuló micoquien kultúrán, másrészt a clactonien - tayacien 6 H. Breuil: Le Paléolithique ancien en Europe occidentale et orientale et sa chronologie. BSPF.29. 1932. -H. L. Movius: Zur Archäologie des unteren Palaolithikums in Südasien und im Fernen Osten. Mitteilungen der Antropologischen Gesellschaft, Wien (MAG.), 80. 1950. - F. C. Howell: European and Northwestern African Middle Pleistocene Hominids. Current Antropology, 1. 1960 stb.
