Századok – 1977
Tanulmányok - Gábori Miklós: Közép- és Kelet-Európa első benépesedése 11/I
KÖZÉP- ÉS KELET-EUROPA DENÉPESEDÉSE 15 összefüggésnek, a konkrét kapcsolatok vizsgálatánál azonban a régibb komparatívanalógiás módszert — ami lényegében egy vagy ezer tárgy hasonmásainak megkereséséből állt — új vágányra helyezte a tipológiai-statisztikai módszer és rendszer, amellyel már nem egyedi esetek, hasonlóságok, hanem nagy egységek összefüggései vagy éppen különállása állapítható meg.1 A régészeti, történeti folyamatok vizsgálatába rövidesen bekapcsolódott a kvantitatív statisztika — az egyszerűbb, majd a bonyolultabb matematikai módszer, hogy eredményével az utóbbi mindjárt kiábrándulást is keltsen. — Ez ma vázlatosan az ősemberkutatás módszertani szintje.2 Fentieken kívül természetes még számtalan más, sajátos módszer áll rendelkezésünkre, — de itt felsorolásukra sem lenne mód. Ennek ellenére meg kell állapítanunk, hogy az összegező, szintetizáló munka mégis rendkívül ritka. Paradoxul hangzik, de az oka talán éppen a leletek mennyiségében és a módszerek sokféleségében keresendő. A kutatás ugyanis egyre inkább a részletek felé mélyül. Már ez is felveti a nagyobb léptékű, etnohisztorikus szemléletű összegezés vagy legalább a kísérlet igényét. Kérdés azonban, megvan-e erre ma a lehetőség. Abból kell kiindulnunk, hogy a középső-paleolitikum kutatása az utóbbi két évtizedben az egész ősemberkutatáson belül is a legerősebben fejlődött. Ezenkívül csupán az elmúlt fél évszázad munkája igen nagy számú települést tárt fel — a leletanyag hihetetlenül megnövekedett. Ez a mennyiség ugyan területenként közel sem egyenletes — nem valószínű azonban, hogy a lelőhelyek száma, a régészeti anyag mennyisége a következő egy-két évtizedben megkétszereződne. Ha mégis így történnék, akkor sem valószínű, hogy az eddig körülhatárolt kultúrák, iparfajták száma lényegesen bővülne, hogy alapvetően újak születnének, relatív sorrendjük vagy a kronológiai keretük, tehát a korszak struktúrája alapvetően megváltozna. A tapasztalat azt mutatja, hogy még a legjelentősebb új lelőhely felfedezése is csak kiegészítést nyújt egy már ismert korbeli, 1 F. Bordes: L'évolution buissonante des industries en Europe occidentale. Considérations théoretiques sur la Peléolithique ancien et moyen. L'Anthropologie, 54. 1950. - F. Bordes: Principes d'une méthode des techniques de débitage et de la typologie du Paléolithique ancien et moyen. L'Anthropologie, 54, 1950. - F. Bordes: Levalloisien et Moustériun. Bulletin de la Société Préhistorique Française, 50. 1953 (BSPF). 2 Hangsúlyoznunk kell, hogy ez a természettudományos pontosság, egzaktság a pleisztocén időszakra, az ősember korának vizsgálatáia és nem az azt követő holocén időszakra vonatkozik. Az utóbbi korszak életföldrajzi viszonyainak, miliő-történetének vizsgálatai sajnos ma még kialakulatlanok. A két korszak természeti, környezeti képe alapvetően eltér egymástól - és ezt már azért is szükséges aláhúznunk, nehogy az alábbi tanulmány- téves értelmezéséből a holocén korszakra nézve téves elméletek kerekedjenek. A fenti fogalmak rövid magyarázatául: a geológiai negyedkor (quartär, anthropozoikum) évmilliókkal ezelőtt kezdődött és a jelenkort is magában foglalja. Első része a pleisztocén (tág értelemben a jégkorszakok ideje) - második része a holocén, amely az utolsó eljegesedés végétől, kb. 10 000 évtől máig tart. - A pleisztocén alatt négy eljegesedés volt. (Günz, Mindéi, Riss, Würm). Ezek periodikusan, csillagászatilag kiszámíthatóan következtek be, időtartamuk azonban nem volt azonos. Az eljegesedések között hosszú, meleg éghajlatú korszakok (interglaciálisok) - az egyes jégkorokon belül pedig enyhe éghajlatú, sokkal rövidebb (interstadiális) időszakok voltak. Ezek a periódusok jól megfigyelhetők az Alpok gleccsereinek, az északi jégmorénák kiterjedésén, a tengerpartok vízszintemelkedésein, süllyedésein - nálunk a barlangok geológiai üledékeiben, a folyóteraszok képződésén, lösz-rétegekben, stb. - és alapját adják azoknak a vizsgálatoknak, melyeket előbb érintettünk. A finom-rétegtani vizsgálatok ezeket a nagy, földtörténeti korszakokat természetesen még tovább tagolják s így egyre pontosabb kormeghatározást adnak. A glaciális-interglaciális - interstadiális időszakok éghajlatának jellegére a későbbiekben közlünk néhány adatot.
