Századok – 1977

Tanulmányok - Gábori Miklós: Közép- és Kelet-Európa első benépesedése 11/I

14 GÁBORI MIKLÓS Egy, mondjuk „neandervölgyi korú" település vizsgálatánál a természettudományok segítségével, különféle kronosztratigráfiai módszerekkel — melyeknek természetesen megvan az elméleti oldaluk is — megállapítható a rétegek keletkezésének relatív, nagy vonalakban az abszolút időrendje. Ez a kérdés szorosan összefügg a pleisztocén időszak éghajlati periódusainak meghatározott, ritmikus rendjével: tulajdonképpen az egykori klimatikus körülményeket transzponáljuk a rétegképződési, talajtani jelenségekre. A glaciológiai rendszer meghatározása már a csillagászati-matematika területe. - Egy radiokarbon méréssel megállapítható, hogy az adott település, mondjuk, 44 800 éves. (A radiokarbon módszer saját problémáira nem térünk ki.) A mikrosztratigráfiai vizsgálatok bizonyítani fogják a klimatológiai részleteket; azt, hogy az embercsoport tartózkodásának idején fagyott volt a talaj, gyakoriak voltak az északi tundra-jelenségek. Tovább finomítják a geokronológiai meghatározást, a kormeghatározást is. Egy botanikai vizsgálatsorozattal, statisztikus módszerrel, megállapítható, milyen volt a környező erdők fafajtáinak százalékos összetétele, milyen az aljnövényzet (ismét éghajlat) — és egy elég komplikált faunisztikai vizsgálattal nemcsak az, hogy a lelőhely embere mit vadászott, hanem hogy hány fok volt a júliusi vagy januári középhőmérséklet. Egy másik zoológiai vizsgálattal - több módszere van - az, hogy az embercsoport melyik állatfajból hányat ejtett el, hogyan dolgozta fel, mit szállított be a telepre, mit nem - melyik állatra melyik évszakban, hónapban volt a vadászati idény, mennyi volt a felhasznált húsmennyiség — periodikusan, idényenként, összesen; megállapítható a vadászat körzete, felbecsülhető az embercsoport létszáma, a tartózkodásának időszakai. És ez már kissé őskori néprajz. Egzakt, méréses, matematikai-statisztikai alapon. Ugyanennek a telepnek a vizsgálatánál régészeti módszerekkel megoldandó kérdés pl. a szerszámok nyersanyagának tudatos vagy alkalomszerű kiválasztása, az eszközök előre tervezettsége és annak mértéke; adaptációjuk bizonyos kőzetfajtákhoz, méretekhez vagy éppen az adott környezethez; a szerszámok sokszáz fajtájának állandósultsága, „standardizálódásának", sorozatszerűségének foka, (ezek metrikus módszerekkel megoldható kérdések); a fejlődésük iránya; kultúrák és népcsoportok kölcsönös kapcsolata térben és időben — de ismét egzakt alapon. Ugy véljük, talán egy újkori ipartörténettel foglalkozó szakember értené meg legjobban ezeket az utóbbi módszereket. A gyakorlatban ugyanis ötven és százezer éves „gyártmányokon" végzünk különféle méréseket, számításokat - mintha hatalmas sorozatokban egy gyártási szalagról jönnének le. Olyan eljárás ez, mintha egy régi gyár, vagy inkább kézműipari üzem termékeit vizsgálnánk különféle szempontok szerint. Ezen az alapon rekonstruáljuk a „gyártás" szintjét, volumenét, technológiai színvonalát - így állapítjuk meg, honnét vették ezt vagy azt a technikai eljárást - milyen más „üzemekkel" álltak kapcsolatban —, hogyan vált sorozatszerűvé a szerszámkészítés, milyen irányban fejlesztették tovább — és úgy, hogy a gyártási leírást nem ismeijük. Egy és számtalan leletanyagot, ipart vizsgálva természetesen megállapítható a fejlődés további iránya — és akkor is, ha a következő „gyártmány-szériát" még nem ismeijük, nem találtuk meg.* Mindez elég messze esik a régész korábbi tipológiai, formai analízisétől. Az újabb kutatás azonban azt sem vetette el, sőt továbbfejlesztette. A régészeti tárgy típusa - a biológiában taxon lenne a neve — továbbra is kultúra-meghatározó értékű. A kulturális *Ipar alatt a régészet egy-egy meghatározott kultúra teljes szerszámkészletét érti.