Századok – 1977

Folyóiratszemle - Andrejev; A. M.: A szovjetek harca az ellenforradalommal az Október forradalom előestéjén 1351/VI

FOLYÓIRATSZEMLE 1351 hatalom volt a városban. Még július 19. után is gyakran keresték meg munkások és parasztok is a küldötteket, akik közül 18-an az 1917-es szovjetekben is vezető szerepet játszottak. Az ivanovovoznyeszenszki példa nyomán 1905 végén 55 szovjet alakult. Voproszi Isztorii, 1977. 2. sz. 38-55. I. M. A. M. ANDREJEV: A SZOVJETEK HARCA AZ ELLENFORRADALOMMAL AZ OKTÓBERI FORRADALOM ELŐESTÉJÉN A hat évtizedes jubileum jegyében megjelent tanulmány a nagyszámú dokumentum publikációra, egykorú sajtóanyagokra és a vonatkozó kutatási eredményekre épül. Szerzője abból indul ki, hogy az orosz burzsoázia reakciós erői 1917 februárja után a forradalom vívmányainak felszámolására törekedtek, akár polgárháború árán is, sőt a katonai diktatúrától sem riadtak vissza. Ez a törekvés az Októberi Forradalom győzelmét megelőző két hónapban egyre nyíltabb formában jelentkezett, ami a tömegek felháborodását, a szovjetek balra tolódását, a bolsevikok befolyásának megerősödését váltotta ki. A forradalom és az ellenforradalom erői közötti egyre hevesebb összecsapások végülis a szocialista forradalom győzelméhez vezettek. Az események nyomon követését 1917 augusztus közepétől kezdi Andrejev. Az Ideiglenes Kormány helyzetének megszilárdítása céljából összehívott Állami Tanácskozás kudarcot vallott, mert a moszkvai és a petrográdi szovjetek tiltakozó mozgalmat indítottak, amely a vidék és a front katona szovjetjeit is magával ragadta. A forradalom megfékezésére, a burzsoázia pozícióinak konszolidálására irányuló parlamentáris kísérlet kudarca után került sor a nyíltan ellenforradalmi fellépésre, a Kornyilov-lázadásra. Az augusztus közepén kibontakozott tiltakozó mozgalom a Lenin vezette bolsevikok irányításával tovább szélesedett, a munkások és a matrózok legöntudatosabb elemei a Vörös Gárdába tömörültek, s megállították az ellenforradalom rohamát. A főváros, a Balti területek voltak a legélesebb összecsapások színhelyei, de Ukrajna városaiban, a délnyugati fronton és a Don-vidéken is megmérkőztek a kornyilovisták és a forradalmi szovjetek. Az augusztus végi reakciós kísérlet veresége átmenetileg megtorpantotta az ellenforradalmi erőket, de nem jelentette a forradalmi erők végső győzelmét. Megindított viszont egy folyamatot, amelyben létrejött a szocialista forradalom fegyveres ereje, a Vörös Gárda, megélénkült a tömegek aktivitása, balra tolódtak, bolsevizálódtak a szovjetek, amelyeken belül forradalmi bizottságok alakultak a vívmányok védelmére, az újabb ellenforradalmi kísérletek visszaverésére. A folyamat irányát a Petrográdi Szovjet augusztus 31-i határozata szabta meg, amely kimondta, hogy csak a munkásság és a vele szövetséges szegényparasztság hatalma jelenthet megoldást. Szeptember 5-én a Moszkvai Szovjet is elfogadta ezt a bolsevik határozatot, s a hónap közepéig a szovjetek több mint egyharmada csatlakozott hozzá. A szerző a forradalom szubjektív feltételeinek meg érése szempontjából tulajdonít jelentőséget ennek a fordulatnak. Hasonlóan értékeli, hogy egyre több katonai alakulat rendelte magát a szovjetek irányítása alá, megtagadva az engedelmességet a kormányt támogató parancsnokoknak. A szovjetek bolsevizálódását a szocialista forradalom győzelme döntő feltételeként értékeli. Vitatkozik azokkal a szerzőkkel, akik szerint 1917 februárja és októbere között a szovjetek vitték tovább a forradalmat, akik nem tesznek különbséget a szeptember előtti eszer-mensevik befolyás alatt álló szovjetek, és az Október előestéjén bolsevizálódott szovjetek között. Megítélése szerint a diszt ing válás hiánya a bolsevikok pártja szerepének lebecsüléséhez vezethet, amely pedig mindvégig - s szeptember után hatékonyan - a szovjetek forradalmi jellegének megőrzésére, pártösszetételük radikalizálására törekedett. Az Andrejev által vitatott felfogás azt sugallja, hogy a szovjetek bolsevizálódása nélkül is győzhetett a szocialista forradalom. A fordulat jelentőségének lebecsülése a forradalom békés jellegébe vetett hittel is összefügg, holott az események bebizonyították: 1917 októberében a „Minden hatalmat a szovjeteknek!" jelszó csak fegyveres felkelés révén diadalmaskodhatott. A forradalmi válság elmélyülésétől megrettent burzsoázia felemás lépéseket tett. Letartóztatták ugyan Kornyüovot, Gyenyikint, és a lázadás több vezetőjét, de az ügyükkel foglalkozó bizottság élére