Századok – 1977
Folyóiratszemle - Gimpelszon; Je. G.: A munkásosztály az ipar irányításában a szovjethatalom első éveiben 1352/VI
1352 FOLYÓIRATSZEMLE az októbrista Sidlovszkijt állították. Kikiáltották a köztársaságot, ám a háborút folytatták, főparancsnoknak a Kornyilowal rokonszenvező Alekszejev tábornokot nevezték ki. A jobboldali eszerek az augusztusi „parlamentáris" kísérlet megismétlését kezdeményezték, s így ülésezett szeptember 14-22. között Péterváron a Demokratikus Tanácskozás, hasonló eredménnyel. Kudarcához nagymértékben hozzájárult a bolsevikok leleplező propaganda tevékenysége. A forradalmi bizottságok feloszlatását támogató állásfoglalása elszigetelte a helyi szovjetektől, amelyek e bizottságokat létrehozták, mert tarthatatlannak ítélték a szocialista, demokratikus erők és a burzsoázia koalícióját. A Demokratikus Tanácskozás eredménye tehát a forradalmasodó tömegek és a jobbra tartó burzsoázia konfliktusának elmélyülése lett. Ennek kapcsán határolja el magát Andrejev attól az állásponttól, miszerint 1917 februárja után az államrend három alternatívája állt fenn Oroszországban: a burzsoá parlamenti köztársaság, a munkások és parasztok „tiszta" forradalmi demokráciája a szovjetek révén, és a proletariátus szocialista diktatúrája. A szerzőnk leszögezi: az 1917 februárja és októbere közötti fejlemények megmutatták, hogy a burzsoá parlamentarizmus túlhaladott forma volt Oroszországban, mert a kispolgári, szocialisztikus, demokratikus pártok és a kadetok koalícióját a tömegek végülis nem támogatták. Andrejev utal arra, hogy az első koalíciós kormány 1917. május 6-án az eszer-mensevik befolyású szovjetek abszolút többségére épült, de július 23-án Kerenszkij kormánya már nem rendelkezett ezzel a bázissal. A Demokratikus Tanácskozáson pedig a munkás- és katona szovjetek 275 küldötte közül mindössze 83 támogatta a „cenzusos elemekkel" való együttműködést. Szeptember végére tehát egyértelmű lett az Ideiglenes Kormány, az orosz burzsoázia elszigetelődése. A Petrográdi Szovjet szeptember 25-i határozata nyíltan kimondta: semmi támogatást a burzsoá uralom, az ellenforradalmi erőszak kormányának. A radikalizálódó helyi szovjetekben ez az állásfoglalás is követésre talált. Taskentben szeptember végén a szovjet átvette a hatalmat. A kormány csapatokat vetett be, s átmenetileg helyreállította uralmát. Más bolsevizálódott szovjetek ellen is bevetették a katonaságot (Kaluga). Ezzel az elszigetelődött burzsoázia nyílt polgárháborút kezdeményezett. A forradalmi erők gyengítése érdekében, stratégiai szempontokra hivatkozva a fővárosok, környékük és a nagyvárosok helyőrségeit a kormány a frontra akarta küldeni, helyükre megbízható egységeket állítva. A háborútól megcsömörlött, a bolsevikok befolyása alatt álló katonák a forradalom védelme érdekében megtagadták az engedelmességet, az öntudatos vasutasok elszabotálták a megbízható alakulatok szállítását. Petrográd, majd Moszkva után egyre több szovjet mellett jött létre forradalmi katonai bizottság a fegyveres felkelés előkészítésére, irányítására. A kormány, a mérsékelt szocialisták minden kísérlete hiábavalónak bizonyult. A bolsevik propaganda, a szovjetek kiállása megmentette a forradalmi erőket, így a döntő helyen, a döntő időben, győztes csapást mérhettek az ellenforradalmi burzsoáziára, győzelemre juttatva a proletariátust. Befejezésül hangsúlyozza a szerző, hogy a következetesen forradalmi, lenini bolsevik politika széles visszhangra talált a szovjetek által mozgósított tömegekben, s e két tényező együtthatása biztosította az Októberi Forradalom győzelmét. Voproszi Isztorii, 1976. 10. sz. 33-50. I. M. JE. G. GIMPELSZON: A MUNKÁSOSZTÁLY AZ IPAR IRÁNYÍTÁSÁBAN A SZOVJETHATALOM ELSŐ ÉVEIBEN (1917 NOVEMBER -1920) A szocialista forradalom győzelmét követően a kiépülő államhatalom a szocialista átalakulás legfőbb eszköze, a népgazdaság építésének szervezője lett. A gazdasági élet legfőbb irányító szerveként működött a Legfelső Népgazdasági Tanács (az orosz rövidítés után a továbbiakban VSzNH), amelynek kormányzósági és kerületi szinten voltak helyi szervei. Egyes különös jelentőségű ágazatok irányítására külön gazdasági bizottságokat alakítottak (szállítás földművelés, élelmezés, pénzügy). A gazdasági irányító apparátusban is érvényesíteni kellett a hatalomra jutott munkásosztály ellenőrző és vezető szerepét. Milyen formában, milyen módszerrel valósították ezt meg, annak vizsgálatára vállalkozott a korszak ismert kutatója.
