Századok – 1977

Folyóiratszemle - Sipulina ;A. V.–Ju. A. Jakobszon: A munkásküldöttek szovjetje Ivanovo-Voznyeszenszkben 1906-ben 1349/VI

1350 FOLYÓIRATSZEMLE értékelések ellenében is szükség van a kép pontosítására. Hosszú ideig figyelemre sem méltatták az 1905-ös szovjeteket. A munkásosztály, pártja, a tömegek hatalmi szerveinek szerepét kívánták ezzel kissebbíteni. A sztrájkmozgalom politikai jellegét is elhallgatták. O. Anweiler: Die Rätebewegung in Russland. 1905-1921 (Leiden, 1958) c. munkája jelent kivételt. A nyugatnémet szerző néhány oldalt szentelt könyvében az ivanovo-voznyeszenszki eseményeknek. A munkások szervezettségét elismerte, igaz, csak gazdasági követeléseikről szólt. A város egész munkásságának sztrájkharcát irányító intézményt azonban a szovjetek első megjelenéseként értékelte. Igaz, általában szocialista agitátorokról beszélt, nem emelte ki a bolsevikokat, akik a politikai követeléseket napirendre tűzték. A cikk második részében a legújabb kutatási eredményekre támaszkova a szerzők fejtik ki álláspontjukat. 1905-ben a szovjetek fejlődése három szakaszra tagolható. A forradalmi év tavaszán az Ural üzemeiben jöttek létre a sztrájkbizottságok és a szovjetek között átmenetet jelentő szervek. Üzemi szinten szervezték a munkások harcát, de nem csupán a sztrájkbizottság funkcióját töltötték be. 1905 májusában Ivanovo-Voznyeszenszkben a város minden üzeme leállt a munkások sztrájkja következtében. A sztrájk irányítására városi szinten működő szervet hoztak létre az egyes gyárak munkásainak küldötteiből, amely a forradalmi hatalom intézményeként működött. A forradalom tetőpontján ennek mintájára alakultak szovjetek Pétervárott, Moszkvában és másutt. Mivel magyarázható, hogy elsőként Ivanovo-Voznyeszenszkben alakult meg a munkás-küldöttek szovjetje? A korabeli orosz viszonyok között nagy textilipari és proletár központ volt a város. A munkásság erősen koncentrálódott. A 9 legnagyobb üzem, amelyekben 1000-4700 fő dolgozott egyenként, a vállalatok 16%-át jelentette, de a munkások 60%-át foglalkoztatta, csaknem 20 ezer embert. A kapitalista társadalom két pólusa között mély szakadék húzódott. A dúsgazdag tulajdonosok házaival, üzleteivel kiáltó ellentétben álltak a munkások viskói. Az orosz kapitalista fejlődés egyik sajátosságát reprezentálta ezzel a város. A nagytömegű, koncentrált, nyomorgó munkásság három évtizedes tapasztalattal rendelkezett a sztrájk és osztályharc szervezésében. A forradalmat megelőző évtizedben a forradalmi szociáldemokrácia irányításával folytatta küzdelmét. Ez azt is jelentette, hogy erős, több mint 400 munkást is tömörítő bolsevik szervezet tevékenykedett a város üzemeiben. 1905. május 12-én 70 ezer munkás 3 napra tervezett sztrájkot kezdett. A tőkések és a gyári felügyelőség üzemenként kísérelte meg leszerelni a munkásokat. Eredménytelenül, mert a bolsevikok kezdeményezésére május 13-án városi nagygyűlést szerveztek, amelyen az egyes üzemek munkásai küldötteket választottak, s megalakult a munkáskülödöttek gyűlése, a sztrájk városi szinten történő irányítására. A választások 9 napon át folytak a közvetlen forradalmi demokrácia jegyében, nyilvánosan. 151 küldöttet választottak, köztük 25 nőt. Szinte valamennyien munkások voltak, elemi iskolai végzettséggel, középfokú iskolába senki sem járt. A 30 szakma képviselőit tömörítő testületben 70 bolsevik tevékenykedett, a szimpatizáns pártonkívüliek őket követték. A mensevikek elenyésző számú küldöttel rendelkeztek, viszont az eszerek befolyása jelentősebb volt. A szovjet élén a párton kívüli munkás költő Nozdrin állt. A szovjeten belül működő, a gyárosokkal tárgyaló sztrájkbizottság egyik vezetője a bolsevik Balasov volt, a gazdasági ügyeket a szintén bolsevik Najgyenov intézte. Az élelmezés ügyéért Nozdrin volt a felelős. Aktív agitációs és propaganda csoport működött, sőt létrehozták a munkás milíciát, amelyet ugyancsak egy bolsevik forradalmár, Utkin vezetett. Ebben tevékenykedett Frunze is, aki illegálisan tartózkodott a textil-fellegvárban. A szovjet létrejötte tehát meghiúsította a vállalkozók megosztási kísérletét. Minden sztrájkoló munkás nevében tárgyalt a szovjet. Ezzel és a sztrájkőrség megszervezésével is lehetetlenné tették a sztrájktörést. Forradalmi fegyelmet honosítottak meg. Bezárattak minden italmérést, hogy elejét vegyék bármiféle provokációnak, az egység megbomlásának. A munkások elszántságát a naponta szervezett tömeggyűlések is segítettek fenntartani. Ezeken elméleti-politikai kérdésekről, országos politikai hírekről, a tárgyalások állásáról, intézkedéseikről tájékoztatták a résztvevőket, a várost. A forró hangulatú nagygyűlések önbizalmat adtak a tömegnek, demonstrálták egységét, erejét, óvatosságra intették a hatóságokat, a gyárosokat. Sikerült is velük rész megegyezésre jutni, s ezt követően küldték el követeléseiket a Belügyminiszterhez, 151 aláírással. 8 órás munkanapot, nyugdíjat, sajtó-és gyülekezési szabadságot követeltek, valamint a gyári rendőrség, börtönök felszámolását. Kinyilvánították a fennálló hatalommal szembeni bizalmatlanságukat és demokratikusan választott népképviseletet követeltek. Több mint két hónap után, július 19-én szüntették meg szervezetten a sztrájkot, miután több követelésüket teljesítették. A szovjet működése idején tulajdonképpen kettős-