Századok – 1977

Folyóiratszemle - Sipulina ;A. V.–Ju. A. Jakobszon: A munkásküldöttek szovjetje Ivanovo-Voznyeszenszkben 1906-ben 1349/VI

729 FOLYÓIRATSZEMLE A. V. SIPULINA, JU. A. JAKOBSZON: A MUNKÁSKÜLDÖTTEK SZOVJETJE IVANOVO-VOZNYESZENSZKBEN 1905-BEN A szovjetek, mint a forradalmi tömegek szervezetei Oroszország 20. századi forradalmaiban a néptömegek önálló politikai erőként való fellépését jelentették. Ezzel is magyarázható, hogy az 1905-1907. évi orosz forradalom új típusú polgári demokratikus forradalom. Abban, hogy az oroszországi tömegek nem váltak a burzsoázia eszközévé, hanem létrehozták saját hatalmi szerveiket, döntő szerepe volt a forradalmi szociáldemokráciának. A téma nem csupán konkrét történeti, de forradalomelméleti szempontból is jelentős. Milyen körülmények között, milyen céllal jött létre, hogyan funkcionált az első népi hatalmi szerv, amelyet Ivanovo-Voznyeszenszk munkásai hoztak létre? Erre a kérdésre keresnek választ a szerzők. Elöljáróban a téma forrásbázisát veszik számba. Legfontosabb forráscsoportként magának a szovjetnek az iratait említik, amelyek közül sok elpusztult, sok külföldre került, s még nem kapták vissza a szovjet levéltárak. Számos, döntően fontos dokumentum azonban rendelkezésre áll. Az 1905. május 15-i alakuló ülés jegyzőkönyve, a munkások követelései, a szovjet későbbi határozatai, a belügyminiszterhez 151 aláírással eljuttatott követelések eredeti példánya, a küldöttek névsora stb. Az alapvető dokumentumokat először az 1930-as években publikálták a Pankratova által szerkesztett forrásgyűjteményben. Legutóbb a 70. évforduló tiszteletére jelent meg újabb dokumentumkiadvány, amely a korábbiakhoz képest sok új anyagot közölt. Nagy jelentőségűek az OSzDMP helyi szervezetének röpiratai, amelyek tükrözik a szovjet tevékenységének jellegét. A történeti rekonstrukció tejesebbé tételét segítik elő a korabeli publicisztikai anyagok. Elsősorban a bolsevik ,proletár" c. lap, de a burzsoá és egyéb haladó szellemű orgánumok is komoly figyelmet szenteltek az Ivanovo-Voznyeszenszkben lezajlott eseményeknek. Számottevő forráscsoportot képeznek a résztvevők visszaemlékezései. Ezek közül is kiemelkedik Frunze memoárja, amely a történetírásra is meghatározó volt, a szovjetek prototípusaként értékelte a textüipari központ munkásainak hatalmi szervét. Természetesen a hivatalos Oroszország képviselőitől fennmaradt dokumentumok is értékesek. A rendőri hatóságok, a kormányzók, a sztrájk által sújtott tőkések jelentései, levelei jól kiegészítik a többi forrás alapján rekonstruált képet. Áttekintést nyújt a tanulmány a kérdés historiográfiájáról. N. I. Vorobjov szemtanú közvetlenül az eseményeket követően közzétette leíró jellegű cikkeit. Érdemben 1917 után indult meg az 1905-ös év elemzése, értékelése. A két évtizedes jubileum fellendítette a téma iránti érdeklődést. Élénk viták bontakoztak ki a formálódó marxista szovjet történetíráson belül. Egyesek szerint csak sztrájkbizottság működött 1905 nyarán Ivanovo-Voznyeszenszkben, s az első szovjet Pétervárott jött létre. Mások a néphatalom szerveként értékelték. Bár kellő számú forrás ekkor még nem került elő, Pokrovszkij tekintélye az utóbbi álláspontot tette általánossá. Az 1930-as évektől egyre több dokumentum, memoár látott napvilágot. Az alaposabb forrásbázis mellett a lenini értékelések alapján elméletileg is biztosabb álláspont formálódott. Eszerint nem csupán a sztrájkbizottság funkcióját töltötte be a munkásküldöttek gyűlése, hanem a bolsevikok befolyása eredményeként hatalmi szénként funkcionált, szovjet volt. Az 1940-50-es években ez a felfogás vált uralkodóvá, az egyre több korabeli dokumentum feldolgozása eredményeként. Az 1960-as évek elejétől a szovjet történettudomány megélénkülése a kérdés vizsgálatát is fellendítette. Tanulmányok, monográfiák láttak napvilágot, s elkészült 77 küldött életrajza is. A kutatók előtt azonban még vannak megoldásra váró féladatok. A szovjet tevékenységének jónéhány részlete még tisztázásra vár, a bolsevikok helyi szervezetének a környék parasztjai körében végzett munkája szintén, hasonlóan a munkások üzemi szintű, a szovjet sejtjeit képező szervezetek tevékenysége. A polgári történetírásban uralkodó