Századok – 1977

Történeti irodalom - Erdei Ferenc: Magyar falu (Ism. Hársfalvi Péter) 1346/VI

1346 TÖRTÉNETI IRODALOM ERDEI FERENC: MAGYAR FALU (Atheneum. Hasonmáskiadás. — Budapest, Akadémiai Kiadó. 1974. 2461.) A Magyar Tudományos Akadémia gondozásában megkezdődött, és szépen halad Erdei Ferenc összes műveinek kiadása. Váratlanul bekövetkezett, korai halála után szinte azonnal döntés született a már lezárult életút egész teljesítményének felmérésére, összegyűjtésére és kiadására. Az elhatározást gyorsan követte a tett is, és néhány kötet már elhagyta a nyomdát. Amikor 1940-ben egy szervesen összetartozó magyar településtörténeti trilógia első részeként megjelent a Magyar falu, Erdei már ismert tudós, társadalompolitikus volt, alapvető jelentőségű, nagyhatású művekkel a háta mögött, melyek közül kiemelkedik a Futóhomok és a Parasztok. Ez a két mű — többek között — azt is jelezte és bizonyította, hogy Erdei településtörténeti tanulmányaihoz teljes felkészültséggel kezdett hozzá. A Futóhomok tanúsította, hogy Erdei feltérképezte a hazai valóságot, megszerezte a szükséges történeti és aktuális ismereteket a magyar parasztságról, a magyar faluról, a Parasztok pedig azt példázta, hogy a parasztságnak, mint sajátságos társadalmi képződménynek a helyzetét, viszonyait európai, sőt világméretekben áttekintette. így a magyar falu és város, majd a magyar tanya kérdéseinek a megvilágításához elvégezte a legszükségesebb kutatásokat. Erdeiből szinte egy lélegzetre szakadtak ki a legfontosabb tudományos könyvei, tanulmányai a felszabadulás előtt, s belsőleg is annyira együvé tartoznak, hogy alig lehet róluk külön-külön véleményt formálni. Világos például, hogy Erdei nagy pozitív élménye a város, hazai vonatkozásban a sajátságosan magyar történeti képződménynek tartott alföldi tanyás agrárváros. A nagy negatív élmény pedig a falu, a magyar falu, melyet azonban nem megszüntetni akart, hanem gyökeresen átalakítani, átrendezni, megszabadítani feudális jellegétől. Ugyanazt várta a faluval kapcsolatban a történeti fejlődéstől, mint amit a parasztsággal kapcsolatban: a paraszt nem kíván paraszt maradni, s nem is kívánatos, hogy paraszt maradjon, mert az korszerűtlen, megalázó, tehát a paraszt is szükségképpen „ember és polgár" kell hogy legyen. Ez a helyzet a faluval kapcsolatban is; a falunak is meg kell szűnnie falunak lenni és korszerű, egyenrangú emberi településsé kell változnia, valamiféle „városiasodott" falunak akialakulását várta, remélte, sürgette. Erdei Ferenc elvetette az egész európai, sőt világirodalomban és a polgári tudományosságban kialakult, többnyire negatív város- és idillizált faluképet, noha ezek hatásától nem tudott végképpen megszabadulni. Megpróbált ezzel szembeállítani egy sajátságos, új modellt. Ennek az új modellnek a megformálásában erőteljesen támaszkodott a szocializmus elméletére, bár az volt a véleménye, hogy a szocialista elmélet adós még az új társadalomban elképzelhető és megvalósítható modern településrendszer kidolgozásával. Erdei a magyar faluról szóló könyvét egy modern társadalom településszerkezetének felvázolásához leadandó szavazatnak, voksnak szánta. De a szavazat nagyon óvatos. Nem bátortalan, nem gyáva, inkább realista. Aligha kétséges, hogy Erdei ekkor, 1940-ben, az új modern magyar társadalmat szocialista jellegűnek képzelte el, tehát az általa felvázolt településszerkezet is ehhez kívánt igazodni. Ez azonban ebben a könyvében nem fogalmazódik meg elég határozottan, következetesen.