Századok – 1977

Történeti irodalom - Megfigyelés alatt … Dokumentumok a horthysta titkosrendőrség működéséből (Ism. Tilkovszky Loránt) 1341/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1345 terméke, de több dokumentum foglalkozik a földmunkásmozgalmakkal is, s igen érdekesek az ország társadalmi problémái iránt baloldali megközelítéssel érdeklődő különböző értelmiségi személyek és csoportosulások megfigyelésének dokumentumai. Különösen figyelmet érdemelnek a népi írókról, a Márciusi Frontról, a függetlenségi mozgalomról és akcióiról, a német megszállás időszakából pedig a Magyar Front működéséről, Ságvári Endrének a detektívekkel vívott halálos tűzpárbajáról, a Gestapo foglyai, köztük Bajcsy-Zsilinszky Endre, magyar hatóságoknak való átadása körülményeiről beszámoló jelentések. A titkosrendőrség működésének parlamenti visszhangjára a kötet egyedül csak egy Rassay-beszéd — (a regeszta tévesen tünteti fel interpellációnak) — és Bethlen megnyilatkozása közlésével utal. Számos más parlamenti, sőt igen sok sajtómegnyilvánulást is lehetne idézni ezzel kapcsolatban: más képviselők is beszéltek, más miniszterelnökök, miniszterek is nyilatkoztak, az újságok is cikkeztek a titkosrendőrségről. Dokumentumszerű közlés helyett a jegyzetekben volna kívánatos ezekre utalni. A jegyzeteket, különösen a tárgyi vonatkozásúakat, igen nagy gondosság jellemzi. Csak itt-ott mutatkozik egy-egy pontatlanság, mint Bethlen 1922 februári lépéseinek „államcsíny" gyanánt említése (17, 89. 1.), illetve néhány hiányosság: a 189. dokumentumban említett „prágai események" egészen nyilvánvalóan a Heydrich elleni 1942 májusi merényletre vonatkoznak, a 215. dokumentumban foglaltak magyarázatául pedig az 1944. évi szlovákiai antifasiszta felkelésről, illetve a Nógrádi-féle partizáncsoportról kellene megemlékezni. Sokkal inkább hiányolhatok a megfelelő felvilágosítások a dokumentumokban szereplő személyek tekintetében. Olykor a magyar munkásmozgalomtörténet ismert alakjai korábbi — ma már csak kortárs-harcostársak emlékezetében élő — nevükön szerepelnek az egykorú dokumentumokban; nagyon sokan vannak azután olyanok, akiknek neve egyáltalán nem közismert, a Munkásmozgalomtörténeti Lexikonban sem szerepel, de akik éppen az e kötetben közölt dokumentumok tanúsága szerint a kommunista vagy más baloldali mozgalmakban aktív szerepet vállaltak s bátran szembenéztek a rájuk lesújtó hatalommal. Megemlíthető még, hogy a minisztertanácsi jegyzőkönyvekből kiemelt vonatkozó részletek közlésekor nem mellőzhető a felszólaló — és szokás szerint csak tárcájuk szerint megnevezett — miniszterek nevének megadása jegyzetben, hiszen a minisztertanács résztvevőinek a jegyzőkönyvek elején található névszerinti felsorolását a közölt részlet nem tartalmazza. Összefoglalásként, és a lényeget kiemelve, elmondhatjuk, hogy a korszakra vonatkozó dokumentumkiadványaink sorában, amelyek iránt szüntelenül fokozódó érdeklődést tapasztalhatunk, hézagpótló szerepet tölt be Beránné Nemes Éva és Hollós Ervin kötete. A szakmai érdeklődésen túl méltán tarthat számot az olvasóközönség széleskörű figyelmére, s nem utolsósorban a remélhetően egyre igényesebb történelemoktatásban juthat fontos szerephez. Tilkovszky Lóránt 16 Századok 1977/6