Századok – 1977

Történeti irodalom - Megfigyelés alatt … Dokumentumok a horthysta titkosrendőrség működéséből (Ism. Tilkovszky Loránt) 1341/VI

1344 TÖRTÉNETI IRODALOM kiadása. Emellett volt csendőrségi „nyomozókulcs", s a katonai részről külön is nyilvántartott kémgyanúsak „sárga könyve". A budapesti rendőrfőkapitányság politikai nyomozó főosztálya által rendszeresen kiadott „vörös könyvek" a KMP-ről, a KIMSz-ről, az MSzMP-ről, az MSzDP-ben és a szakszervezetekben működő ellenzékről tartalmaztak a megfigyelések és nyomozások eredményeit összefoglaló jelentéseket. Szoros együttműködés és ugyanakkor éles rivalizálás jellemezte a polgári és a katonai nyomozó szervek tevékenységét azután is, hogy 1932-től a Honvédelmi Minisztériumtól önállósuló Vezérkari Főnökség 2. (defenzív) osztálya vette át katonai vonalon a korábbi szerepet, de a fegyverkezés erőteljes megindulása, a revíziós területszerzések, majd a második világháborúban való részvétel körülményei közt egyre növekvő súllyal és befolyással. Több dokumentum mutatja be a hadiüzemekben megvalósított ellenőrzés mechanizmusát, az országhoz visszacsatolt területeket különösen drasztikusan sújtó, összehangolt, nagyszabású nyomozóakciókat; a katonai büntetőbíráskodás kiteijesztését a sajátosan értelmezett „hűtlenség bűntettére", a vezérkari főnök bíróságának vérengző működését. A Belügyminisztérium kebelében 1942-ben koordinációs célból létesült Államvédelmi Központ élére a Vkf. 2.-től került vezető. A kötet az ország német megszállása utáni, a Sztójay-kormány alatti változásokról is számot adva, bemutatja a budapesti rend őr főkapitányság politikai osztályából szervezett, de hamarosan megszüntetett Állambiztonsági Rendészetet is. A történelemoktatási szempontból is igen fontos kötet szemléletességét fokozná, ha a közölt dokumentumok legjellegzetesebb típusairól egy-egy fényképmásolatot is közölne. A közzétett iratokból kitűnik, hogy a politikai megfigyelés és nyomozás feladatait végző szervek vezetőinek rivalizálásán, az érdekelt miniszterek tárca-féltékenységén, miniszteriális szakemberek jogászi fontoskodásán túl bizonyos politikai szemléletbeli eltérések is szerepet játszottak súrlódásaikban: voltak, akik a horthysta ellenforradalmi rendszer sajátos berendezkedettségét katonai diktatúrától féltették, akik rámutattak a szociáldemokrata párt legalitását is megszüntetni kívánók „megfigyeléseinek" felületességére vagy célzatos túlzásaira, akik nem értettek egyet azzal, hogy a Horthy-rendszer amúgyis hírhedt internálótáborait német náci mintára koncentrációs táborokká „korszerűsítsék", akik a második világháború menetében bekövetkezett, s a Horthy-rendszer számára végzetes veszélyt jelentő fordulat hatására a titkosrendőrséget a nyugati hatalmak titkos szolgálataival való kapcsolatfelvételre indították, s emiatt a német megszállás következtében a német titkosrendőrség fogságába, vagy németországi koncentrációs táborokba kerültek. A kötet szerkesztői igen helyesen járnak el, amikor e tekintetben differenciálnak, de ugyancsak helyes, a történelmi tényeknek megfelelő, hogy a kommunista mozgalom megítélése és a vele szemben való fellépés kíméletlensége tekintetében ezek felfogása és magatartása egyöntetűségére utalnak, és nem látnak e szempontból lényeges különbséget Sombor-Schweinitzer és Hain, Ujszászy és Hajnácskői közt. Míg a titkosrendőri szervekre vonatkozó iratok tekintetében lehetőleg teljességre törekedtek a kötet összeállítói, az e szervek által végzett számtalan megfigyelés és nyomozás iratanyagából szükségképpen inkább csak illusztratív jellegű bemutatásra gondolhattak. A legtöbb ilyen - leginkább olvasmányos, sőt érdekfeszítő - dokumentum a ,kommunista-ügyek" nyomozásának, illetve a szociáldemokratapárti és szakszervezeti baloldali ellenzék, kommunista és szociáldemokrata ifjúsági szervezetek megfigyelésének