Századok – 1977

Történeti irodalom - Jemnitz János: A nemzetközi munkásmozgalom az első világháború éveiben (1914–1917). (Ism. Erényi Tibor) 1333/VI

1336 TÖRTÉNETI IRODALOM További kutatást igényel az egyes irányzatok tömegbázisának, pontosabban munkásbázisának kérdése is. Tehát — legalább jelzésszerűen — kik állottak (munkások és értelmiségiek) az említett „zászlóvivők" mögött. (Megjegyezzük, hogy Jemnitz néhány, ilyen irányú kérdésfeltevése is felbátorít további vizsgálódások szorgalmazására.) Milyen tényezők azok — kérdezhetnénk —, amelyek szervezett munkásokat, párttagokat, értelmiségieket arra késztetnek, hogy egyik vagy másik irányzathoz felzárkózzanak? A társadalmi összetevőknek nyilván szerepük van az egyes pártok profiljának, háborúval kapcsolatos állásfoglalásainak a kialakításában. Tisztában vagyunk a mű jellegével. A fenti problémákkal kapcsolatban tehát nem részletes kifejtést, struktúravizsgálatot, inkább csak bizonyos motivációt hiányolunk. A szerző a felvetett problémák megítélése során következetesen internacionalista álláspontra helyezkedik. Figyelembe véve különböző nemzeti adottságokat, alkalmazza a lenini mércét. Amikor ezt nyugtázzuk — úgy véljük — hasznos lett volna, ha Jemnitz János részletesebben foglalkozik azzal a funkcióval, amelyet a különböző szocialista pártok az egyes országok politikai, társadalmi életében betöltöttek. Távolról sem gondolunk arra, hogy ezt a témát tovább bonyolítva, részleteiben „bele kellett volna mennie" a meglehetősen elteijedt korabeli kérdésfelvetésbe: a progresszió szempontjából vajon melyik hadviselő fél győzelme látszik objektíve előnyösebbnek, vagy legalább is melyik mutatkozik a kisebbik rossznak. Ennek a problémának az érintése mindenesetre érdekes lett volna, s aligha csorbította volna szerző internacionalista álláspontjának következetességét. (Azért szabadjon erre a témára utalni, mert a Jemnitz által felsorakoztatott anyag — gondolunk pl. Csicserin véleményére — maga is sugall ilyen kérdéseket.) De tovább menve: indokolt lett volna a tárgyalást egyes sajátos helyzetben levő pártok, így pl. a belga és a szerb speciális helyzetére kiterjeszteni. A vezetőségek magatartása az objektívnak minősíthető tényezők elemzése révén jobban megvilágítható. (Ezzel kapcsolatosan érdekes az olasz párt helyzete a kezdetben semleges Itáliában.) Mint már más összefüggésben megemlítettük, hasznosnak tartottuk volna az egyes állásfoglalásoknak a pártok, s a mögéjük felsorakozott munkásság objektív helyzetével történő szervesebb kapcsolatba hozását. Azt, hogy a szerzőtől nem idegen ez a probléma, mutatja a „Kitekintés"-ben olvasható következő, rendkívül fontos megállapítás is: „Az elégedetlenség gyúanyaga mindinkább a központi hatalmak országaiban látszott felhalmozódni." Ez világosan utal a frontok, az országok helyzete és a munkásmozgalom változásai közötti összefüggésekre. (Ezeket figyelembe véve lehetett volna a Kitekintésben kicsit „továbbvinni" az eseményeket, méghozzá bizonyos általánosítható mondanivaló beiktatásával.) Talán annak a megállapításával zárhatnánk Jemnitz művének ismertetését, hogy az első világháború szinte egész Európában forradalmi folyamatokat érlelt, amelyeknek lezajlását az egyes országok, földrajzi régiók konkrét történelmi és politikai helyzete nagymértékben befolyásolta. Tudatában vagyunk annak, hogy megjegyzéseink zömmel kiegészítő jellegűek. A recenzens mentségére szolgáljon, hogy igényeit a mű impozáns volta, tudományos színvonala csigázta fel. Meggyőződésünk, hogy Jemnitz János munkája nemcsak a választott téma kidolgozását viszi nagymértékben előre, hanem a nálunk még — a kétségtelen fejlődés ellenére - mindig sajnálatosan elmaradt nemzetközi munkásmozgalomtörténeti kutatásnak is új ösztönzést ad. Erényi Tibor