Századok – 1977

Történeti irodalom - Iratok az ellenforradalom történetéhez (1919–1945). (Ism. Szakács Sándor) 1337/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1337 IRATOK AZ ELLENFORRADALOM TÖRTÉNETÉHEZ 1919-1945 V. kötet (A magyar ellenforradalmi rendszer belpolitikája és gazdasági helyzete 1927 január — 1931. augusztus 24. Budapest, Kossuth. 1976. 587 1.) A Magyar Országos Levéltár kiadványaként megjelenő sorozat ezen kötete 244 dokumentumot tartalmaz, a gazdag anyagot kiválogató és gondozó Karsai Elek történeti bevezetésével, s a szövegközlés szempontjairól ezt követően adott rövid tájékoztatójával. Karsai Elek bevezető tanulmánya célszerűen emlékeztet az előzményekre s helyesen irányítja a figyelmet azokra a fontos történeti vonatkozásokra, amelyek a közölt iratok értelmezési körét is méltán bővíthetik. Ebben az értelemben is figyelmet érdemelnek a végrehajtó hatalom dualizmusba visszanyúló folytonosságát, hasonlóképpen a bethleni politika módosulásait jelző megállapításai. Az előbbi kapcsán szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy „a magyar ellenforradalmi rendszer fontosabb politikai és igazgatási tisztségviselői, a bíróságok, továbbá az országgyűlés két házának tagjai már 1918. október 3l-e előtt, Tisza István Magyarországában is jelentős pozíciókat foglaltak el ... Ez azt jelenti, hogy a Horthy és Bethlen nevével fémjelzett rendszerben lényegében a Tisza István Munkapártjának uralma alatt hivatali tisztséget nyert személyek kezében volt a végrehajtó hatalom — a kormány tagjaitól kezdve az államtitkárokon és minisztériumi osztályvezetőkön át a városok és megyék főpolgármestereiig, polgármestereiig és főispánjaiig, vagy két olyan fontos bírósági testületben, mint a Közigazgatási Bíróságban és az Országos Földbirtokrendező Bíróságban." Felhívja a figyelmet, hogy ez a személyi kontinuitás (amelyet egyébként jegyzetben számos szemléletes példával illusztrál) egyrészt helyzeti előnyt jelentett a nagybirtok és a finánctőke számára, másrészt feszültségképző tényezőnek is bizonyult a proletárforradalom után „régi helyét újra elfoglaló" generáció és a között a „feltörekvő generáció" között, amelyiknek „érvényesülése előtt az utat a Bethlen-adminisztráció elzárta". Helyesen jellemzi az új bethleni koncepció (a ,,korábbi normális", vagyis „törvényesen rendezett" állapotokhoz való visszatérés) kialakulásának feltételeit. Kimondja, hogy ez a koncepció 1927—28-ban abból a meggondolásból indult ki, hogy előbb vagy utóbb elkerülhetetlen az általános titkos választójog bevezetése s erre a kormányzati hatalomnak — a „káros" következmények elkerülése céljából — fel kell készülnie. Ezt szolgálja a törvényhozás és közigazgatás konzervatív reformja, amely a hatalom ill. igazgatás eszközeit mintegy előre felkészíti a majd várható megpróbáltatásokra. A kötet időbeli keretét — egyezően a IV. kötettel — a Bethlen-kormány működésének utolsó négy és fél esztendeje képezi. A közölt dokumentumok döntő többsége országos hivatalok, intézmények, kormányzati szervek — elsősorban a minisztertanács, a miniszterelnökség, szakminisztériumok, országgyűlési bizottságok — iratanyagából való. Szükség szerint egészítik ezt ki egyéb olyan anyagok, mint a vármegyei főispáni iratok vagy néhány püspökkari konferencia-jegyzőkönyv. Az iratok közreadásának elve, ill. a közlés szempontjai is lényegében az előző (IV.) kötetnek felelnek meg, amely a teljes