Századok – 1977

Történeti irodalom - Jemnitz János: A nemzetközi munkásmozgalom az első világháború éveiben (1914–1917). (Ism. Erényi Tibor) 1333/VI

1334 TÖRTÉNETI IRODALOM Ami a monográfia forrásbázisát illeti, ez impozánsnak mondható. Szerző Moszkvától Amszterdamig és Stockholmtól Párizsig végig kutatta azokat az archívumokat, amelyekben — a témára vonatkozóan — számottevő forrásanyag található. (Utalunk -csak jelzésként — pártarchívumokra, Ohrana-iratokra, diplomáciai jegyzékekre, naplókra stb. Az ilyen jellegű forrásokból értesülünk azután arról, hogy mit mondtak a pártvezetők, hogyan gondolkodott, sőt, hogyan érzett E. David stb.) Emellett a szerző hasznosította a különböző, nyomtatásban megjelent forráspublikációkat, valamint a témakör igen kiterjedt nemzetközi irodalmát. Ez a fáradságos, hosszú éveken át tartó munka messzemenő elismerést érdemel. Részletes tartalmi ismertetésre aligha van szükség. Talán elég, ha csak azt hangsúlyozzuk, hogy Jemnitz János vizsgálódásait - ha nem is egyenlő mélységben — szinte a korabeli szocialista munkásmozgalom egészére kiterjesztette, és így a szó szoros értelmében átfogó művet hozott létre. Ki kell emelnünk a jegyzetapparátus gazdagságát is. (Nem egyszer azonban talán a szövegbe kívánkozó részek is — bizonyos szerkezeti egyenlőtlenségek miatt — a jegyzetekben halmozódtak fel.) Tartalmüag a szerző által elért legfontosabb eredményt abban látjuk, hogy meggyőző bizonyítékok alapján Jemnitz Jánosnak sikerült elénk tárnia a korabeli nemzetközi szocialista munkásmozgalom szinte teljes, árnyalatokban gazdag, differenciált képét. Aligha szükséges megjegyezni, hogy ez egyben a különböző leegyszerűsítő, vulgarizáló nézetek cáfolatát is jelenti. Jemnitz János — elsősorban a német és a francia szocialista mozgalom vonatkozásában négy irányzattal számol: így — jobbról bal felé haladva — az általa a túlzókra alkalmazott későbbi megjelölést mintegy előlegezve, a kifejezetten nacionalista „ultrákkal", a háborús politikát vállaló pártvezetőségeiekkel, a pacifistákkal és a háborúellenes, forradalmi radikálisokkal. A szerző — konkrét történelmi elemzés segítségével — kimutatja a különböző irányzatok elméleti-politikai platformját, megnyüvánulási formáját, akcióikat. Ebben az összefüggésben — s ez a szerző érdeme — erőteljesen kibontakoznak a pacifisták tevékenységének pozitív vonásai. Részletesen megismerkedhetünk a semleges - vagy legalábbis egy ideig semleges — országok munkásmozgalmával; az Internacionálé, illetve a Nemzetközi Szocialista Iroda újjászervezését célzó törekvésekkel, amelyek a mozgalomban még meglevő életerő bizonyítékai voltak. Fontosak a nemzetközi szakszervezeti mozgalommal, elsősorban a francia CGT-vel kapcsolatban előadottak is. (A CGT ellenzéki csoportjának háborúellenes erőfeszítései.) A különböző csoportok, személyiségek tevékenységének rajza részletekben is gazdag. A célok vüágosan állanak előttünk. Alig van a korabeli nemzetközi szocialista munkásmozgalomnak olyan jelentős személyisége, akinek működéséről ne kapnánk átfogó képet, - ezért ebben a vonatkozásban a nevek felsorolásától is el lehetne tekinteni, hiszen — ellenkező esetben — hosszú névsorral szolgálhatnánk. Mégis megemlítjük — mintegy példaként - Kari Kautsky, Plehanov és Kropotkin, valamint V. Adler alakját. Ki kell emelnünk, hogy a szerző — ugyancsak nagy forrásanyag alapján - megítélésünk szerint elvileg és történetüeg helyesen foglalkozik az oroszországi munkásmozgalom eseményeivel, állásfoglalásaival, Lenin és a bolsevikok tevékenységével. Oroszországi viszonylatban is aláhúznánk a kérdések sokoldalú bemutatását. (Gondolunk, többek között, az internacionalista-mensevikek és eszerek — más szerzők esetében meg-