Századok – 1977
Történeti irodalom - Szabó István: Jobbágyok-parasztok (Ism. Hársfalvi Péter) 1327/VI
TÖRTÉNETI IRODALOM 1327 Végül a „nemzet szabadsága" sokat emlegetett és sok mindenre használt fogalma köré csoportosított fejtegetésekben megismerkedünk a szorosan vett politikai programokkal az autonómia gondolatától a teljes állami szuverenitás (és ami legtöbbször velejár: a szupremácia) követeléséig. Mikor és miért merülhet fel a teljes függetlenség igénye, s miért és hol marad ez el, mi kárpótolhat érte — ma is izgalmas problémák; a korunkban sokadik reneszánszát élő nacionalizmus és a szélesebb szupranacionális integrációk sajátlagos szimbiózisának értelmezésével küzködő mai olvasó nem kevés tapasztalatot szűrhet le a gazdag múlt századi keleteurópai példatárból, ha kellő módon közeledik hozzá. A könyv második, mennyiségüeg az elsővel azonos terjedelmű részében (a negyedik fejezetben) Niederhauser sorra veszi az egyes keleteurópai nemzeteket és a belső fejlődés specifikus vonásainak érzékeltetésével teljessé teszi a körképet. Nem valami sablonba merevített lexikon-címszavak ezek; a szerző a legszükségesebb tárgyi ismereteket úgy közli, hogy mindenkor az adott nemzet történetére leginkább jellemző probléma áll előtérben. Feltétlenül említést érdemel a nemzetek tablójára külön egységként felkerült alfejezet az 1848-as eseményekről. A munka egyik legjobban sikerült része: egyetlen fókuszban gyűjti össze mindazon tanulságokat, amelyeket a könyv máig aktuális témája számunkra nyújthat. Palotás Emil SZABÓ ISTVÁN: JOBBÁGYOK - PARASZTOK Értekezések a magyar parasztság történetéből Sajtó alá rendezte és a bevezetőt írta: Für Lajos. (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1976. 387 1.) Ma már aligha vitatható, hogy Szabó István a magyar történettudománynak az a markáns személyisége, akinek a neve leginkább, életműve a legteljesebben forrott egybe a magyar jobbágyság és parasztság történetének kutatásával. Volt ugyan kutatói érdeklődésének sok más iránya is, de a pálya indulásától annak véget éréséig az igazán és folyamatosan kimutatható vonzalma a jobbágyság és parasztság történetének kutatása iránt volt. Ezt igazolja a fenti címen megjelent posztumusz tanulmánykötete is, amelyik a szaktudományi könyvkiadásnak aligha nem az egyik legértékesebb terméke az elmúlt esztendőkben. Amint Für Lajos is utal erre kitűnő, az egész tudósi életpályát először áttekintő bevezetőjében, a kötet darabjait még maga a szerző válogatta össze, ma már egyre nehezebben megközelíthető folyóiratokból, egyedi kiadványokból, és ő tervezte még a kiadvány felépítését is, de a könyv megjelenését már nem érhette meg. Szabó István tudományos munkásságát sem a felszabadulás előtt, sem a felszabadulás után nem fogadta egyöntetű elismerés és megértés. Ez azzal is magyarázható, hogy érdeklődése és tudományos felfogása a felszabadulás előtt is távol állott a hivatalos politikai és tudományos irányzatoktól, de a felszabadulás után is tartózkodott az erőteljesen politikai töltésű fogalmazásoktól, a „baloldaliságnak" főként az 50-es években a
