Századok – 1977
Történeti irodalom - Obscsesztvo i goszudarsztvo feudal’noj Rosszii. Szbornik sztatej posztvjacsennüj 70-letiju akademika L’va Vladimirovicsa Cserepnina (Ism. Niederhauser Emil) 1316/VI
1318 TÖRTÉNETI IRODALOM Patrikejev családok) emelték ki. A. I. Klibanov Fjodor Karpov, 16. századi politikai közíró Danyiil metropolitához írt levelét elemzi. Valószínűleg még kegyvesztése, 1539 előtt írta. Arisztotelész Etikájára hivatkozva az igazságosságon alapuló monarchikus államforma felsőbbrendűségét bizonyítja, bírálja a jobbágyok súlyos helyzetét. Klibanov egy orosz humanista utópikus elképzelését látja ebben a munkában. N. A. Kazakova Makszim Grek nézeteit vizsgálja az államszervezet vonatkozásában: ő is az erős monarchia híve, helyesli az ország központosítását, de a cár hallgassa meg hívei tanácsát, vagyis valamiféle rendi monarchiát tart kívánatosnak. Makszim Grek forrásait a szerző kizárólag Bizáncban keresi, s úgy látja, itt még csak a rendi monarchia ideológiájának a kezdeteiről van szó. Ugyancsak Makszim Grekkel foglalkozik N. V. Szinyicina. 1548-ban IV. Ivánhoz intézett intelmei kapcsán kimutatja, hogy Makszim a kis tulajdont helyesli, de elítéli az uzsorát és a feudális kizsákmányolást. A kolostori birtok vonatkozásában nézete határozatlan, úgy tűnik, csak a gazdag kolostorokat ítéli el. L. A. Nyikityina az orosz uralkodó és az állam elnevezésének alakulását mutatja be a 16. század második feléből és a 17. század elejéről származó angol források alapján: az uralkodót nagyfejedelemnek (Great Duke), császárnak (Emperor) vagy cárnak (Tehar) nevezik, tudnak a cári cím felvételéről, az ország nagyságáról és a cár hatalmáról. Az elnevezés a diplomáciai érintkezésben használt címek nyomán alakult ki. V. Sz. Rumjanceva Sztyefan Vnyifantyev körét mutatja be. Sztyefan Alekszej Mihajlovics cár udvari papja volt, 1647—48 táján szervezte meg körét, amely szemben állt a patriarchával, az állam főhatóságának a híve volt, jelentős befolyást gyakorolt a kormányzat egyházpolitikájára. Érdeme, hogy felismerte a közoktatás fontosságát és elősegítette a korszerűbb, ukrajnai eredetű egyházi könyvek nyomtatását. L. N. Puskarev a 17. század második felének társadalmi és politikai gondolkodását vizsgálja. Az uralkodó osztály érdekeit képviselő Szimeon Polockij az ideális abszolút uralkodó eszménye mellett foglal állást, de elítéli a vele szembeállított zsarnokot. Az ugyancsak az uralkodó osztály mellett álló Jurij Krizanic nagyjából hasonló álláspontot képvisel, de Szimeon Polockij inkább érzelmi érvelésével szemben a horvát szerzetes észokokra hivatkozik. Ő már az újkori gondolkodást képviseli, bár még feudális formában. A hatalom kérdését a nép oldaláról szemlélő Awakum Alekszej Mihajlovics cárban egyértelműen a zsarnokot ítéli el. A korabeli folklórban elterjedt a cárista illúzió, de az olyan közmondások, mint „A cár messze van", bizonyos kiábrándultságot is mutatnak. M. Ja. Volkov az 1682-es sztrelec-felkelés történetét tárgyaló „Rövid szemlélődés" c. krónikát vizsgálja meg, amelyet eddig Sz. A. Medvegyev munkájának hittek, aki Zsófia híve volt. Rekonstruálja az ősszöveget, két változatát mutatja ki, a rövidebb az eredeti, ennek szerzője közel állt Joakim patriarchához, valószínűleg Karion Isztominban kell keresni. Ezt az eredetit a sztrelecekhez közelálló személyiség dolgozta át, ez már lehetett Medvegyev. A. I. Juht a 18. századi jeles felvilágosult történetírónak, V. N. Tatyiscsevnek I. Péter reformjaira vonatkozó nézeteit elemzi. Jellemzőnek tartja, hogy Tatyiscsev összefoglaló orosz történetében Péter korszakát már nem tárgyalta, nézetei csupán egy önálló feljegyzésből deríthetők ki. Péter gazdasági és kultúrpolitikai reformjait élénken helyeselte, egészében pozitívnak tartotta uralmát, de a nemességgel kapcsolatos intézkedéseit már a nemesi rend oldaláról bírálta, az udvari szolgálatot hiábavalónak tartotta. L. A. Nyikiforov az 1698-ban orosz szolgálatba állt, 1747-ben altengernagy ként nyugalombavonult francia tiszt, Villebois emlékiratait vizsgálja meg hitelességük szempontjából, s úgy véli, Villebois az udvar számos