Századok – 1977

Történeti irodalom - Obscsesztvo i goszudarsztvo feudal’noj Rosszii. Szbornik sztatej posztvjacsennüj 70-letiju akademika L’va Vladimirovicsa Cserepnina (Ism. Niederhauser Emil) 1316/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1319 belső fordulatát jól ismerte, így emlékiratai valóban hiteleseknek tekinthetők, bár lehet, hogy kiadásuk előtt valaki átdolgozta. Sz. M. Trojickij 1763-64 során, a kereskedelem kérdéseire létrehozott állami bizottság tevékenységével kapcsolatban elemzi G. N. Tyeplov 1764-es javaslatát, amely még az előző uralkodó (Erzsébet) idejében beadott javaslatok felhasználásával dolgoz ki tervezetet a városi rend támogatása érdekében, a fejadó elengedésével. Néhány kisebb, nem ennyire korszerű javaslat is arra törekedett, hogy a városi polgárságot megnyerje az abszolutista kormányzatnak. II. Katalin végül Ja. P. Sahovszkoj retrográd jellegű javaslata mellett döntött, de ezt sem valósította meg. M. D. Kurmacseva Ivan Trevogin reformtervezeteit taglalja. Ivan Trevogin érdekes figura, 1781-ben, húszévesen megszökött Oroszországból, aztán a párizsi követségen jelentkezett, s ekkor írta tervezeteit, amelyekben a monarchikus államforma mellett foglal állást, de csak akkor, ha az uralkodó kiváló személyi tulajdonságokkal rendelkezik. Egyébként demokratikus állami berendezkedést kívánt, hangsúlyozta az oktatás fontosságát, valószínűleg a Pugacsov-felkelés hatása alatt állt. Tervei voltak arról, hogy Borneóban elveinek megfelelő királyságot alapít (ezzel voltak kapcsolatosak feljegyzései). Nézetei miatt két évi hazai tartózkodás után 1785-ben száműzték Szibériába, ahol öt évvel később meg is halt. A. N. Szakarov a 839-ben Jámbor Lajos császárnál járt orosz követség ügyét veszi ismét vizsgálat alá, amely a normannista elmélet egyik fontos bizonyítéka. A bizánci császár követeivel együtt megjelenő követekről ugyanis, akik a Rosz állam kagánjának a nevében jelentkeznek a császárnál, az udvar kideríti, hogy svédek. Szaharov arra utal, hogy normannok csakugyan vettek részt az orosz állam alapításában, külföldön az állam követeiként is jártak (az a gyakorlat, hogy idegenek mennek más udvarokhoz az orosz állam követeiként, a 17. század végéig fennmaradt). Minthogy a bizánci követekkel együtt jöttek, legkésőbb 838 őszén már Konstantinápolyban kellett lenniük. Valószínűleg nem szövetség kötése céljából érkeztek oda, hanem csak a kapcsolatok fenntartására. Bizánc számára a kazárokkal folytatott harcokban ez is fontos volt. A követség küldése alkalmasint éppen a kazár fennhatóság lerázása után kibontakozó önálló orosz államiság bizonyítéka. I. P. Sztarosztyina Kázmér litván nagyfejedelem 1468-as, az igazságszolgáltatási immunitást rendező kiváltságlevelét az 1529-es ún. I. litván statutummal veti össze, kimutatja, mennyire haladt előre a feudális nagybirtok hatalmának a kiépítése. Hasznosnak tartaná az orosz és lengyel fejlődéssel való összevetést. A. D. Gorszkij a 12. századtól 1478-ig származó, nem egészen 400 novgorodi oklevelet vizsgálja meg abból a szempontból, hogyan mutatkozik meg ezekben a feudális földtulajdonért vívott harc. 17 oklevélben kifejezetten erről van szó, néhány egyéb oklevélben említésre kerül ez a jelenség is. Az oklevelekben a birtokháborítók ellen irányuló átokformulákat is fel lehet használni a fejlődés rekonstruálására. B. N. Flórja az orosz állam központosításának menetét a tverji fejedelemség példáján mutatja be. Itt nem történt meg a helyi különállás azonnali felszámolása, mint a sokkal ismertebb novgorodi és pszkovi esetben, még az 1540-es években is a föld nagy többsége a tverji bojárok kezén van, a korábbi fejedelmek adományleveleit a moszkvai kormányzat elismeri, a fejedelemség területi különállását is meghagyja, a hadjáratokban a bojárok külön csapatban vesznek részt, az egykori fejedelmi család tagjait a helyi bojárok közé sorolják. De bevezetik a földbirtoklás moszkvai rendjét, 1504-ben megszüntetik a területi különállást a helyi intézményekkel együtt, a bojárokat más területekre nevezik ki helytartóknak, így kapcsolják be fokozatosan Tverjt az