Századok – 1977

Beszámoló - Magyar–Szovjet történész tanácskozás Szibériában és a Távol-Keleten (Mayer Mária) 1292/VI

MAGYAR-SZOVJET TÖRTÉNÉSZ TANÁCSKOZÁS 1301 gazdag előadása befejező részében M. I. Csugunov a következőket mondotta. „Tomszk dolgozói őrzik a kiváló forradalmár emlékét. Kun Béla nevét viseli az egyik tomszki utca, valamint a 28. sz. iskola. Az egyik tomszki házon elhelyezett emléktáblán a következő feliratot olvashatjuk: Ezen a helyen állott az a ház, amelyben 1917-ben élt a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakja, Kun Béla." A szibériai és a távol-keleti harcokban résztvevő magyar internacionalisták tevékenységével foglalkozó referátumok sorában kell említenünk Milei György és Zsilák András közösen készített előadását, melynek címe: „A magyar internacionalisták szovjetoroszországi szervezeteinek eszmei-politikai fejlődése, e szervezetek hatása a magyarországi kommunista mozgalom kibontakozására" volt. Referátumuk azért érdemel különös figyelmet, mivel jóllehet az internacionalisták történetének a kutatása az elmúlt két évtized során fellendült, azonban az eszme-történeti oldal — a jelentős előrelépéseket is figyelembevéve — viszonylag igen szerény helyet kapott a politikai-katonai kérdésekhez viszonyítva. Céljuk éppen ezért az volt, hogy ha csupán rövid áttekintés formájában is, de felvázolják a magyar internacionalisták eszmei fejlődésének néhány problémáját, mindenekelőtt az 1917-1918. években, amikor a hadifogoly internacionalisták-kommunisták által közvetített eszmék gyorsan és nagy erővel hatottak. Milei György és Zsilák András referátuma részletesen szólt a magyar internacionalisták szerepéről Magyarországon az 1918 és az 1919. évi forradalmak idején, a Kommunisták Magyarországi Pártjának a megalakításakor, a Tanácsköztársaság korszakában, de — végezetül — még az 1945 évi felszabadulást követő években is, amikor „a szibériaiak ezrei.. . még sokáig aktív részesei voltak a Magyar Népköztársaság megteremtéséért, a társadalom demokratikus, majd szocialista átalakításáért végzett áldozatos és eredményes harcnak, munkának". I Mucsi Ferenc, a történelemtudományok kandidátusa „A Szovjet-Oroszországból hazatért hadifoglyok szerepe az 1918. évi októberi polgári-demokratikus forradalom előkészítésében Magyarországon" c. előadása konkrét hazai anyagon mutatta be az orosz forradalmak iskoláját megjárt hadifoglyok forradalmi szerepét az „őszirózsás" forradalom előkészítésében. „Az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt magyar — és a többi külföldi — csoportjának áldozatos felvilágosító-agitációs munkája révén a hadifoglyok tízezrei tudatosan is vállalták, hogy hazatérve részt vesznek az érlelődő hazai forradalom meggyorsításában" — írta. — „A háború elleni nyflt agitációtól a súlyos áldozatokkal járó katonalázadásokig, sőt felkelésekig, s majd a háború utolsó heteiben a frontcsapatok lázadásáig terjed azoknak az eszközöknek a sora, amelyek révén a Nagy Október közvetlen hatásának ezek a közvetlen képviselői hozzájárultak a régi rendszer bukásához, s a katonatanácsokhoz való csatlakozásukkal — közvetlen megdöntésükhöz is. A polgári-demokratikus forradalom másnapján, a szocialista forradalom győzelméért indult küzdelemnek ezek az erők továbbra is cselekvő részesei maradtak, sőt a lenini iskolát megjárt internacionalista magyar forradalmárok vezetőgárdájának hazatérésével, a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakításával maguk is felzárkóztak az új társadalomért folytatott harc élvonalához" — zárta szavait Mucsi Ferenc. Liptai Ervin ezredes, a Hadtörténeti Intézet parancsnoka „Az oroszországi forradalmi tapasztalatok felhasználása a Magyar Népköztársaság létrehozásáért és védelméért folytatott küzdelemben a Szovjet-Oroszországból hazatért magyar internacionalisták által" c. elvi-elméleti jellegű referátumában olyan fontos kérdések elemzését tűzte ki