Századok – 1977

Beszámoló - A történettudományi kutatóhelyek 1976–1980. évi középtávú kutatási tervei (Stier Miklós) 1254/VI

A KUTATÓHELYEK TERVEI 1289 A középkori magyar történet terén is elsősorban a társadalom-, a gazdaság-, az ideológiatörténet és a historiográfia került előtérbe. A középkorra vonatkozó helytörténeti kutatásoknak egyes esetekben országos, köztörténeti súlyuk van, és részben már korábban is ilyen eredményeket hoztak (pl. KLTE: Debrecen, a hajdúság története, a tanya-kérdés). A debreceni egyetem mellett ilyen jellegű kezdeményezés indult a JATE-n is. Fontosnak tartjuk, hogy a magyar történeti kérdések vizsgálatánál is erős a törekvés a nemzetközi kitekintésre, a komparatisztika biztató jelei láthatók. Figyelmeztető jelenség, hogy a vidéki tanárképző főiskolák egyáltalán nem vesznek részt — helytörténeti témák révén sem — a 18. századig terjedő történeti kérdések kimunkálásában. Az állásfoglalás felhívja a figyelmet arra, hogy a feudális kori kutatások megoszlása kissé egyenetlen: a témák túlnyomórészt a feudalizmus korai ill. bomló szakaszára koncentrálódnak, míg a közbülső századok történetének feltárása a tervek szerint csak néhány helyen folyamatos. Az új- és legújabbkor valamint a munkásmozgalom története (figyelembe véve a Társadalomtudományi Intézet és a Politikai Főiskola itt nem ismertetett tevékenységét) megfelelő helyet foglal el a tervekben. A legújabbkor vonatkozásában is az a legjelentősebb előrehaladás, hogy gyarapodott a társadalom- és az eszmetörténeti témák száma. (A TTI-ben egy-egy kis munkacsoport jött létre ezek művelésére). Bizonyos, hogy a helytörténeti kutatások e történeti korszakot figyelemre méltó részletekkel, a regionális sajátosságok feltárásával egészíthetik ki. Ennek azonban egyik feltétele az, hogy a budapesti egyetemhez vagy intézethez kapcsolva egészen konkrét és meghatározott feladatot kapjanak a helytörténet művelői. A legújabb koron belül a tervek bizonyos előrelépést mutatnak a felszabadulás utáni korszak feldolgozásában is. Egészében azonban a fejlődés üteme elmarad a szükségestől és a többi szocialista országban folyó kutatások volumenétől is. Sajátos helyzetet tükröz az a tény, hogy a kiemelt kutatási témák és főirányok között egyetemes történeti téma nem szerepel. (Ez kihat az egyetemes történeti kutatások középtávú terveire is.) A magyar történeti kutatások tekintélyes része ugyan tervszerűen is szélesebb, legalábbis kelet-közép-európai kitekintésre törekszik. Ez azonban nem helyettesítheti a valóban egyetemes történeti kutatásokat, amelyeknek megerősítésére több szempontból is égető szükség lenne: egyetemes történeti kutatások nélkül a magyar történetnek még európai elhelyezése sem lehetséges: nemzetközileg, a szocialista országokban dinamikusan növekszik az egyetemes történet iránti érdeklődés (pl. NDK); el kell kerülnünk a tudományos elszigetelődés veszélyét. Az egyetemes történeti kutatások jelenleg igen kedvezőtlen körülmények között, szétforgácsoltán leginkább az egyetemi tanszékeken folynak. (Elegendő hivatkozni a KLTE egyetlen egyetemes történeti tanszékére, amely 4—5 fős gárdával 476-tól napjainkig oktatja az egyetemes történetet, kutatómunkát végez, részt vesz egyéb egyetemi feladatok megoldásában.) A tervek alapján mégis eredmények várhatók mindenekelőtt a gazdaságtörténeti, a nemzetközi munkásmozgalom-történeti és a Kelet-Európa történeti kutatások terén. Ilyen körülmények között szükségesnek látszik az egyetemes történeti témák kiválasztásának racionálisabbá tétele: a témaválasztást a szükségletek, a reális lehetőségek s az határozza meg, hogy megvannak-e megalapozásának tudományos feltételei. E szempontból aggályosnak látszik a tudományos szocializmus tanszékek témáinak tekinté-