Századok – 1977

Beszámoló - A történettudományi kutatóhelyek 1976–1980. évi középtávú kutatási tervei (Stier Miklós) 1254/VI

1290 STIER MIKLÓS lyes része (köztük olyanok, mint a fejlődő országok társadalomtörténete), de egyes egyetemes történeti tanszékek bizonyos témái is (pl. JATE: a Karib-tengeri ültetvényes gazdálkodás a 19. században). Méginkább aktuális az egyetemes történeti kutatások tematikai irányításának erősítése, szellemi és anyagi erőforrásainak ésszerű összefogása. Ennek eredményességét a kiemelt kutatási témák és irányok vonatkozásában a tervek egyértelműen bizonyítják. (A Történettudományi Bizottság egyébként a tervperiódusban napirendre tűzi az egyetemes történeti kutatások helyzetével összefüggő kérdések megvitatását.) Amikor a Bizottság és az Osztály a fentiekben ismertetett állásfoglalását kialakította, hangsúlyozta azt is, hogy az 1976—1980. évi periódusra vonatkozóan a történettudomány egészéről nem alkothatott teljes képet: fontos kutatóintézetek, valamint a tudományos és közművelődési szerepük miatt jelentős levéltárak, múezumok tervei — mint bevezetőnkben már említettük - nem kerültek az Akadémia testületi szervei elé. Ez nagy mértékben nehezíti a korai magyar történet, a feudalizmuskori kutatások, a legújabb kori (munkásmozgalomtörténeti) tervek mérlegelését. Igen fontos lenne, hogy - a korábbi évek gyakorlatának megfelelően — a Kulturális Minisztérium a főhatósága alá tartozó levéltárak, múzeumok stb. tudományos tevékenységét ez úton ismét bekapcsolja a tudományterület egészének szervesebb egységébe. Nyilvánvalóan nem okoz nehézséget az sem, hogy az MTA tájékozódjék az egyéb intézmények fő kutatási irányairól is. A rendelkezésre álló tervek ismeretében is fontosnak látszik a hatékonyabb koordinálás biztosítása akár oly módon is, hogy az egyes főhatóságok közötti együttműködés érdemben járuljon hozzá a kutatási tervek egyeztetéséhez. Ezt az igényt mindenekelőtt az indokolja, hogy a kutatások túlnyomó részét valóban a kiemelt témák, kutatási irányok határozzák meg, hogy az egyes intézmények terve valóban ezekhez igazodjék. Ma ugyanis igen sok esetben nem látható világosan, hogy egy-egy kutatóhely terve a nagy egészhez milyen részlettel járul hozzá. A témáknak sok esetben bizonytalan, általános megfogalmazása, a tervek nem kellő koordinálása, a pontosítás elmaradása, vagy egyéb hiányosságok kedvezőtlenül befolyásolhatják a kutatási főirányokban várt eredményeket. A tervek általános értékelése után a Történettudományi Bizottság néhány konkrét észrevételt is tett, s néhány javaslatot is kidolgozott. Az osztályülés határozatában elfogadta ezen észrevételeket. A középtávú kutatási tervek minden gazdagságuk ellenére néhány, alapvetően fontos kérdést teljesen vagy jórészt mellőznek: sem az egyetemi tanszékek, sem a tanárképző főiskolák nagy többségének terveiben nem szerepelnek kellő súllyal a közoktatási reform feladataiból fakadó kérdések; a történettudomány eredményeinek népszerűsítése ill. a tudatformálás feladata súlyánál fogva igényt tarthatna arra, hogy a tervek kellő mértékben tartalmazzák az ezzel kapcsolatos főbb tennivalókat, azok irányát; az általános tudományfejlődés követelményeihez mérten, a tudományág előtt álló feladatok ismeretében igen szerény módon szerepelnek a tervekben interdiszciplináris témák, noha ezek fontossága nyilvánvaló; a TTI kivételével a különböző kutatóhelyek nem tervezik feladataik sorában a nemzetközi kötelezettségeket, konferenciákat, noha ezek igen jelentős elfoglaltsággal, tudományos feladattal járnak. E mellett megfontolást kíván az is, mennyiben állnak összhangban általában az egyes intézmények tényleges kutatási terveivel a nemzetközi