Századok – 1977

Beszámoló - A történettudományi kutatóhelyek 1976–1980. évi középtávú kutatási tervei (Stier Miklós) 1254/VI

1288 STIER MIKLÓS Főbb történettudományi kutatóhelyeink középtávú terveinek alapján készített összefoglalásunk végén röviden ismertetjük a Történettudományi Bizottság és az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályának a tervekről, s e tervek alapján az adott tervperiódusban várható új történettudományi eredményekről kialakított véleményét, állásfoglalását. A Bizottság és az Osztály mindenekelőtt megállapította, hogy a történettudományban általában kedvező előrehaladás történt a tudományos tervezésben, a kutatások tematikai irányításában, az egyes kutatóhelyek és intézmények közötti munkamegosztásban, valamint a témák elhatárolásában. A legfontosabb kutatóhelyek munkája nagyrészt OTTKT főirányhoz, az MSzMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának ajánlásaihoz és többnyire tárca-, vagy akadémiai szintű kiemelt témákhoz kapcsolódik, így az egyéni témák ötletszerűsége csökkent. Ennek következtében a tervezett kutatómunkában meghatározó helyet foglalnak el azok az irányok, szakágak, amelyeknek fejlesztését az irányító szervek leginkább szorgalmazták, vagyis a társadalomtörténet, az eszme- és ideológiatörténet, a historiográfia. Megerősödött, s a tervezésben és a témák kijelölésében is kifejezésre jut az egyetemes történeti látásmód, az összehasonlító módszer alkalmazásának igénye. Fontos és pozitív jelenség, hogy a vidéki egyetemek történelmi és tudományos szocializmus tanszékein, valamint a tanárképző főiskolákon nagy helyet elfoglaló helytörténeti kutatások túlnyomóan szintén kiemelt kutatási irányhoz csatlakoznak. (Társadalomtörténet esetében pl. ezek a kutatások igen jelentősen hozzájárulhatnak — a régió sajátosságai révén — az országos történeti kép alakításához). A társadalomtörténeti kutatások terén komoly eredményeket várhatunk a parasztság történetének feltárásában és jelentős előrehaladást a középrétegek társadalomtörténetének kimunkálásában is. (Az Akadémiára érkezett tervekből még úgy tűnt, mintha a munkásosztály történetének kutatása nem kapta volna meg az őt megillető helyet. A fenti összeállítás azonban már érzékelteti az intézmények közötti munkamegosztást, látható, hogy a legjelentősebb munkásosztálytörténeti kutatások az MSzMP KB Párttörténeti Intézetében és a tudományos szocializmus tanszékeken folynak.) Az eszme- és ideológiatörténeti kutató-feltáró munka erősödését több tényező mutatja: a témák számának növekedése; az, hogy a kutatások egy része nemzetközi problémákhoz, illetve nemzetközi kutatási programhoz csatlakozik; az, hogy tekintélyes számban szerepelnek közöttük a felszabadulás utáni korszak kérdései. A Magyarország története IX. kötete ez utóbbi terület művelését mindenképpen előtérbe állítja. Jól érzékelhető a tervekben, hogy most formálódik a művelődéstörténet, a historiográfia kutatási bázisa (ld. a TTI újonnan felállított osztályát, amelynek feladata a Magyarország története c. szintézis 10. kötetének előkészítése és részben megírása). A historiográfiai kutatások az ELTE-n, a JATE-n, a KLTE-n is folynak, de sokkal kevésbé igazodva egy határozott kutatási-tematikai rendező elvhez. Már korábban, a gazdaságtörténet vonatkozásában bebizonyosodott, hogy egy-egy szakág fellendülésének döntő feltétele a kutatási bázis megteremtése, ahogyan az az MKKE Gazdaságtörténeti Tanszékén történt. E tanszék nemcsak a magyar gazdaságtörténet, hanem az összehasonlító kutatások központi műhelyévé is vált. A magyar történelem egyes korszakai nagy egészükben arányosan szerepelnek a kutatási tervekben.