Századok – 1977

Figyelő - Fügedi Erik: Jakó Zsigmondról legfrissebb könyve nyomán 1231/VI

JAKÖ ZSIGMONDRÓL 1233 törekedni a téma irodalmának ismeretében, s ez akkoriban — megfelelő bibliográfiák hiányában — nem volt éppen könnyű feladat. Teljességre kellett törekedni a téma külföldi párhuzamainak ismeretében, de ugyanígy teljességre kellett törekedni a forrásanyag összegyűjtésében, a rokon tudományágak törekvéseinek, esetleg felhasználható anyagának vagy módszertani eljárásának figyelemmel kísérésében is. Ez hozta magával, hogy a tanítványok a szeminárium rövid előadása és beszélgetés keretében ismerkedhettek meg az akkor pályájukon elinduló fiatal magántanárokkal, Szabó Istvánnal, Kardos Tiborral, de a társtudományok olyan képviselőjével is, mint amilyen Kniezsa István volt. Mályusz professzortól kaptak biztatást, hogy néprajzi, régészeti, irodalomtörténeti előadásokat hallgassanak a kötelező anyagon túlmenőleg. Jakó Zsigmondot a társtudományok közül a művészettörténet vonzotta a legjobban, amiről mostani kötetének illusztrációi, az egykorú ábrázolásoknak forrásként való bekapcsolása tesz tanúságot, de ennek a képzettségnek és vonzódásnak volt eredménye 1957-ben Kelemen Lajos emlékkönyvében megjelent „Az otthon és művészet a XVI-XVU. századi Kolozsváron" c. tanulmánya is, nem beszélve a szinte minden tanulmányban előbukkanó érdeklődésről, amely pl. a bihari megyei levéltár barokk szekrényeit Viser munkásságának részeként fogja fel. * A főkollégium két év múlva olyan témát vetett fel, amely akkor — de főképpen a tudomány akkori átlagsebessége mellett — még nagyon is friss volt, a településtörténetet. A tanult módszert itt kellett gyakorlatilag alkalmazni. Meg kellett rajzolni egy-egy terület kialakulásának menetét, tekintetbe véve a földrajz, a régészet és nyelvészet eredményeit, azokat összevetve az oklevelek tanúságával. S mert a professzor annakidején egy megyét választott ki saját disszertációjául, hát Jakó Zsigmond is saját szűkebb pátriájáról írta meg a szokványos színvonalat messze meghaladó bölcsészdoktori értekezését „Bihar megye a török pusztítás előtf' (Település- és népiségtörténeti ért. Bp. 1940) címmel. Kemény iskola volt, többévi levéltári kutatást követelt meg, de ezután paleográfiai nehézségek többé már egyáltalán nem vagy csak egészen kivételes esetben merülhettek fel. A most ismertetendő kötetben ennek az iránynak képviselje t

y

A torockói legenda" c. tanulmány (62—79.1.), amely lépésről-lépésre deríti fel és mondja el, hogyan hamisította 500 forintért Medve Mihály jogügyi helyettes igazgató a torockóiak 129l-re keltezett kiváltságlevelét, amely ugyan lényegesen nem segítette elő a jobbágyok ügyét, de hatása a „lakosság önérzetének további fokozásában és történettudata átalakításában mutatkozott" (73.1.). Mikszáthnak való téma, s Jakó sorok között megcsillanó humora nem marad el a témától. Torockóval kapcsolatban ez a tanulmány későinek mondható, 1974-ben keletkezett, de nem máról-holnapra. Az előzményt a Thorotzkay család levéltárának ismertetése (Jakó Zs. - Valentiny Antal: A toroczkószentgyörgyi Thorotzkay család levéltára. Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltára 1. Kolozsvár 1944) és a torockói jobbágy lázadásokat feldolgozó tanulmány (,Adatok a torockói jobbágylázadások történetéhez. Erdélyi történelmiadatok V/l. Kolozsvár 1945) jelentik. Ha a felsoroltakhoz még a Szolnok-Doboka megye lakosságáról írott dolgozatát is hozzászámítjuk (Belső Szolnok-Doboka magyarsága az újkorban. Kolozsvár 1944), akkor le is zárhatjuk a településtörténeti vagy azokhoz kapcsolódó vizsgálatok sorát. Sietve 9 Századok 1977/6