Századok – 1977

Tanulmányok - Baar Lothar: Az NDK népgazdaságának kiindulási és fejlődési feltételei az antifasiszta demokratikus átalakulás és a szocializmus alapjainak lerakása idején (1945–1961) 1124/VI

1162 LOTHAR BAAR behozatal áttekintése mutatja. Ebben az évben oly termékek, mint réz és ólom 100%-ban szocialista országokból származtak, kőszén és vasérc több mint 99%-ban, koksz 92%-ban és hengereltanyag 88%-ban. Az NDK textilipara a gyapot 95%-át és a gyapjú 84%-át szintén szocialista országokból szerezte be, míg a kenyérgabonát 100%-ban, a húst 96%-ban hozták be a baráti államokból.16

0 Az NDK legfontosabb kiviteli javai ellenben gépek és felszerelések, valamint vegyi és finommechanikai-optikai termékek voltak. A fémfeldolgozó ipar adta a Szovjetunióba és az összes többi szocialista országba irányuló kivitel fő részét.16

1 A külkereskedelem fejlődésének e pozitív mérlege ellenére 1955-ig nem lehetett kiküszöbölni az NDK sok gazdasági nehézségét. A külgazdasági összefonódás a szocialista országokkal még soká nem érte el azt a fokot, amelyre szükség lett volna, hogy Németország két részre szakadása és a régi kereskedelmi kapcsolatok elvesztése által beállt aránytalanságokat ki lehessen küszöbölni. Ebben az idében még lényeges feltételei hiányoztak kiterjedt nemzetközi munkamegosztásnak a szocialista országok közt. A Szovjetunióban és a népi demokráciában elszenvedett rendkívül nagy pusztítások eleinte sokáig akadályát képezték annak, hogy az NDK külkereskedelme a szükséges mértékben fejlődjék. Mivel ezek a pusztítások főként a közlekedést érintették, ez is akadályozta a kereskedelem sokoldalú kiterjesztését. A háborús károk mellett a közlekedés a legtöbb népi demokráciában eléggé elmaradott is volt.16

2

így pl. a külkereskedelem a Szovjetunióval a lengyel vasúthálózat Brest és Frankfurt közti kapacitáskorlátjába ütközött. Ezenkívül természetesen a népi demokráciák eleinte túlnyomóan agrárstruktúrája is megnehezítette a szocialista országok nemzetközi munkamegosztásának fejlődését. Ez a többségében agrárstruktúra tőkés feltételek közt oly munkamegosztáshoz vezetett, amely semmiképp sem képezhette egyenlőjogú szocialista gazdasági kapcsolatok alapját. Ennek leküzdése azonban a belső előfeltételektől, az országok szocialista iparosodásától függött, ami pedig nem következhetett be pár éven, vagy egy évtizeden belül.16

3

Ha ezért a népgazdasági területeknek és komplexumoknak az integráció értelmében való nemzetközi-gazdasági egybefonódásának és összeolvadásának foka még sokáig csekély maradt, akkor ez a termelőerők objektíve történelmileg kialakult különféle fejlődési szintjére volt visszavezethető. Szocialista gazdasági integrációról mindenekelőtt azért nem lehetett még szó, mert integrációképes partnerországoknak kellett előbb kifejlődniük. Másrészt pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egyes országokban szubjektív elképzelések a külkereskedelem és a nemzetközi szocialista munkamegosztás lebecsüléséhez vezettek. Minden egyes ország termelésének autarkiájáról fennálló felfogások, nacionalizmus és bizonyos gazdasági egoizmus maradványai részben útját állták a szocialista országok nemzetközi gazdasági összefonódása gyors fejlődésének. Ez az ötvenes évek közepéig, részben még tovább is, kölcsönösen meg nem állapodott termésfelvételekhez és kapacitásbővítésekhez vezetett. Elsietett és egyes országok számára nem jövedelmező iparosítási folyamatok is előfordultak. A műszaki-tudományos együttmű-l'°G. Kohlmey: Weltmarkt. 287. 1 *1 Vö. G. Kohlmey: Spaltungsdisproportionen. 74. 16 2 Geschichte der deutschen Arbeiterbewegung. 7. köt. 78. 16 3 Vö. G. Kohlmey: Spaltungsdisproportionen. 4 k.