Századok – 1977

Tanulmányok - Baar Lothar: Az NDK népgazdaságának kiindulási és fejlődési feltételei az antifasiszta demokratikus átalakulás és a szocializmus alapjainak lerakása idején (1945–1961) 1124/VI

AZ NDK GAZDASÁGÁNAK FEJLŐDÉSE 1159 időben a külkereskedelmi forgalom összvolumene szintén tetemesen csökkent. Ez vonatkozik Németország külkereskedelmére az európai országokkal is, ha ezáltal nem is állt be lényeges eltolódás az egyes kereskedelmi partnerek részesedésében. Az európai országok részesedése a német kivitelben 1928-ban közel 75% volt, 1932-re 81%-ra emelkedett, 1936-ra közel 71%-ra csökkent. Az 1932-ben beállt emelkedés lényeges oka az volt, hogy a Szovjetunió nagy mennyiségben vásárolt német árut. A behozatal az európai országokból ugyanabban az időben 50 és 60% közt mozgott. Különösen Nagybritanniával és Hollandiával folytatott külkereskedelem volt fejlett. Kilenc kiválasztott európai országgal lebonyolított áruforgalom elemzése ezen felül azt mutatja, hogy ezek az államok 1928 és 1936 közt átlag csaknem 50%-ban részesedtek a német kivitelben. A behozatal ellenben 30 és 33% közt mozgott ezekből a kiválasztott országokból. Ezeknél az országoknál azonban, amelyek a háború előtt különösen erősen részesedtek a német külkereskedelemben, kizárólag olyanokról van szó, amelyek nem tartoznak a szocialista világpiachoz. A Szovjetunió és a többi szocialista ország részesedése a német külkereskedelemben ellenben — mint a II. sz. táblázat mutatja — az összforgalom kb. 15—20%-át tette. Míg a részesedés a kivitelben 1928-ban 17,2% volt és 1936-ban közel 16%-ot ért el, 1932-ben 21%-ot tett ki. A behozatal ezzel ellentétben 1928-ban 14% volt, 1932-ben 17%, és négy évvel később is csak alig esett ez alá. 1928-ban a későbbi szocialista országok közül a német behozatalban és kivitelben a legnagyobb mértékben Csehszlovákia részesedett, ezt követte a Szovjetunió és Lengyelország. Nagy távolságban Kína és Románia következett, míg a többi szocialista ország részesedése 1% körül mozgott, vagy ezt sem érte el. 1932-ig azonban erős eltolódás mutatkozott a viszonylatokban. A Szovjetunió, mint említettük, a világgazdasági válság idején a német iparnak nagy értékesítési lehetőségeket nyújtott; ezáltal részesedése a német kivitelben közel 11%-ra emelkedett, és ezzel még Nagybritanniáét is túlhaldta. A többi később szocialista ország esetében 1932-ig nem álltak be lényeges változások, csupán Csehszlovákiánál és Lengyelországnál mutatkozott erősebb visszaesés, amely a későbbi években is tartott még. 1933-tól kezdve azonban a Szovjetunióval szemben is az 1928-as szint alá süllyedt a forgalom, mivel a német fasizmus leplezetlenül ellenséges érzülete a Szovjetunió iránt a gazdasági viszonylatokra is kihatott. A későbbi szocialista államoknál — Lengyelország és Csehszlovákia kivételével — ellenben növekedett a forgalom, mivel ezekkel szemben bilateriális egyezmények voltak érvényben, amelyek a német fasizmusnak a fegyverkezés szempontjából fontos nyersanyagokat és monopolkapitalizmusnak nagy értékesítési lehetőségeket biztosítottak. Mégis még ebben az időben is, közvetlenül a második világháború előtt, ezeknek az országoknak a részesedése a német külkereskedelemben lényegesen csekélyebb volt, mint Nyugat-Európáé. Egészében véve tehát úgy tűnik, hogy Németország a háború előtt külkereskedelmi téren 80—85%-ban volt összefonódva oly országokkal, amelyek ma a tőkés világpiachoz tartoznak és amelyek a külkereskedelem terén az NDK-t soká bojkottálták és diszkriminálták. Hogy ebből mily súlyos következmények adódtak az NDK népgazdasága fejlődésére, azt csak akkor lehet felmérni, ha a külkereskedelem, különösen a behozatal struktúráját figyelembe vesszük. Ha a behozatalra vonatkozóan rendelkezésre álló becsléseket csak korlátozottan lehet is felhasználni, mégis kitűnik belőlük, hogy nagy szükség volt oly nyersanyagokra, mint a gyapot és gyapjú. Ezek oly országokból voltak beszerezhetők, amelyek mint kereskedelmi partnerek 1945 után az NDK számára teljesen