Századok – 1977
Tanulmányok - Baar Lothar: Az NDK népgazdaságának kiindulási és fejlődési feltételei az antifasiszta demokratikus átalakulás és a szocializmus alapjainak lerakása idején (1945–1961) 1124/VI
1150 LOTHAR BAAR venni, hogy az itt megadott átlagos értékek nivellálnak és részben elleplezik azokat a tetemes deficiteket, amelyek a különböző termékcsoportok egyes tételeinél, mint pl. bizonyos acélötvözeteknél, golyóscsapágyaknál, lemezeknél stb. fennálltak.11 4 Sőt különbözőképp új aránytalanságok mutatkoztak, vagy meglevők fokozódtak az általában gyors ipari növekedési ütem folytán. így az ötvenes évek közepén, erős termelésnövekedések ellenére az energia- és az építőiparban visszamaradás volt tapasztalható, épp úgy az elektrotechnika, a vegyiipar és a gépgyártás néhány ágazatában.11 5 A második ötéves terv kidolgozásánál ezért a barnaszénbányászat és a villamosáramgazdálkodás terén hozandó rendszabályok mutatkoztak különösen fontosnak. Ezt szolgálta mindenekelőtt a szén- és energiaprogram, amelyet az NDK minisztertanácsa 1957 márciuásban határozott el. De egészében sem lehetett megszakítás a kétéves és az első ötéves terv óta gyakorolt beruházási politika folyamatosságában. A szocializmus alapjai felépítésének az NDK-ban ez volt a konzekvenciája. Az NSzEP központi bizottságának jelentőségteljes 21. ülésszaka 1954 novemberében az átmeneti időszakra kidolgozott koncepciót ezért a 3. pártkonferencián, 1956 márciusában és 1958 júliusi V. pártkongresszuson általános irányelvvé fejlesztették a szocializmus anyagi-technikai bázisának megteremtéséhez. A még meglevő aránytalanságok és az NDK népgazdaságának ezen aránytalansággal kapcsolatos, az NSzK monopolisztikus gazdaságától való részleges függősége szempontjából különös jelentősége volt az V. pártkongresszusnak. Határozataiban újból kiemelte a döntő népgazdasági ágazatok elsőrendű fejlesztését, ugyanakkor azonban különféle fontos gazdasági ágak termelési profiljának és struktúrájának megváltoztatását ajánlotta: amihez a KGST kereteiben a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal kifejlődő munkamegosztás és kooperáció folytán most jobb feltételek voltak.11 6 A pártkongresszus ezért a hangsúlyt azoknak az ágazatoknak erősebb növekedésére helyezte, amelyekhez az NDK-nak kielégítő saját nyersanyagbázisa volt, vagy amelyeket a szocialista országokból történő szállításokkal lehetett ellátni. Ilyen volt elsősorban a vegyiipar, főként a petrolkémia. Vonatkozott ez azonban a gépgyártásra is, amelynek erősebben kellett koncentrálnia olyan nagyértékű gépek és berendezések előállítására, amelyek igen munkaigényesek, főként műszaki-tudományos munkát kívánnak meg. A fémkohászatban elsősorban a második feldolgozási lépcsőfok fejlesztését tekintették szükségesnek, úgy azonban, hogy lehetőleg az anyagigényes termeléskorlátozásához vezessen. Az V. párkongresszus e gazdaságpolitikai iránymutatásának helyességét azután a következő évek gyakorlata igazolta. Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején azután az ipari termelés növekedésével láthatóbbá vált, hogy az alapanyagipar termelésének gyors emelkedése ellenére a népgazdaság folyamatos és kielégítő anyagellátását nem lehetett teljes mértékben biztosítani. A döntő ágazatokban 1961-ig az aránytalanságokat tetemesen enyhítették ugyan, de nem küszöbölték ki teljesen. A nyugatnémet monopolkapitalizmusnak az NDK ellen viselt gazdasági háborúja, a kereskedelmi szerződések újabb felmondása folytán az 1961-62 utáni években is nagy erőfeszítésekre volt szükség, hogy az NDK népgazdaságának saját termelésből és behozatalból kellő mennyiségű alap- és ,I4 G. Kohbney: i.m. 28. 11 s Uo. 22. 114 Vö. Geschichte der deutschen Arbeiterbewegung. 8. köt. 133.
