Századok – 1977
Tanulmányok - Baar Lothar: Az NDK népgazdaságának kiindulási és fejlődési feltételei az antifasiszta demokratikus átalakulás és a szocializmus alapjainak lerakása idején (1945–1961) 1124/VI
AZ NDK GAZDASÁGÁNAK FEJLŐDÉSE 1129 Ezzel szemben Nyugat-Németországban csak Aachen vidékén, a Ruhr-vidék néhány nyugati körzetében és néhány délnémet városban keletkeztek harci cselekményekből eredő háborús károk. Ezért Nyugat-Németországban az 1936 és 1945 közötti kapacitásbővítések nagyobbak voltak, mint a harci cselekmények folytán bekövetkezett kapacitásveszteségek.2 3 Tehát ebben a vonatkozásban is különbözik egymástól Németország két része. De nemcsak a közvetlen harci cselekmények folytán bekövetkezett pusztulások voltak az NDK területén kiteijedtebbek. A szövetségesek légitámadásai is, amelyek 1944 óta nagy mértékben a későbbi szovjet megszállási övezetre koncentrálódtak, nagyobb fokú pusztításokat okoztak. Különösen 1945 kezdete óta valósították meg a Pentagon vezető körei szándékukat, hogy a leendő szovjet megszállási övezetben fekvő fontos ipartelepeket és városokat légitámadásokkal tervszerűen elpusztítsák. Az USA-imperializmus ezzel már kiadta a parancsokat a hidegháború megkezdésére olyan időben, amikor még sok amerikai katona együtt harcolt a szovjet hadsereggel a fasizmus ellen. Az oly városok és ipari központok, mint Berlin, Lipcse, Magdeburg, Drezda, Dessau, Karl-Marx-Stadt, Leuna és Plauen különösen sok kárt szenvedtek a légitámadásoktól. A berlini ipartelepek 50—60 százalékos pusztulását lényeges mértékben a légitámadások okozták.24 Ez vonatkozik arra a 2.9 millió lakásra is, amely háborús cselekmények folytán elpusztult és arra a 4,4 millióra, amely megsérült.2 5 összesen a városi lakások 30%-a pusztult el vagy szenvedett súlyos károkat, sőt a nagyvárosokban átlagosan 50%.2 6 Igaz, hogy Nyugat-Németországban is az 1943-ban megindult súlyos bombatámadások elsősorban a polgári lakosságot sújtották, s a lakóépületek nagyfokú pusztulását okozták. Mivel a szövetséges légiháború jellege nem abban állt, hogy a német hadiipart megsemmisítse, hiszen azt a háború befejeztével fel akarta használni, az USA és Nagy-Britannia jövendő megszállási területén a fegyverkezési és alapanyagipar jelentős részeit megkímélték a bombázásoktól.2 7 Lényegében csak a fasiszta fegyverkezés néhány kulcsiparát pusztították el, mint pl. a szintetikus üzemanyagot és műgumit (buna) termelő telepeket, valamint a repülőgépeket, páncélosokat és lőszert előállító gyárakat. Jellemző, hogy az NDK vegyi nagyüzemeivel (Leuna) ellentétben nyugatnémet vegyi nagyüzemek alig pusztultak el légitámadások folytán. Az IG Farbennek a jövendő amerikai megszállási övezetben fekvő 55 vállalata közül csak 2 sérült meg. A légitámadások okozta termelési kiesés más nyugatnémet ipari ágazatokban is csekély volt. A nyugatnémet ipar háborús károsodásának e csekély mértékére utalt az amerikai közgazdász H. C. Wallich.28 Hangsúlyozta, hogy a károk helyreállítását figyelembe véve a paralizált kapacitások kisebbek voltak, mint a háború 23H. Heininger: Der Nachkriegszyklus der westdeutschen Wirtschaft 1945-1950. Berlin, 1959.62. 24 Vö. Berlin im Neuaufbau. Das erste Jahr. Rechenschaftbericht des Magistrats der Stadt Berlin. Berlin, 1946. 139. 3 5 W. Ulbricht: Zur sozialistischen Entwicklung der Volkswirtschaft seit 1945. Berlin, 1960.52. 2* Vö. Geschichte der deutschen Arbeiterbewegung 6. köt. 14. Továbbá: The Effects of Strategie Bombing on the German War Economy, Overall Ecnomic Effects Division. 136. 2 7 Vö. ehhez és a továbbiakhoz H. Heininger: i. m. 60 kk. 2 8 Vö. H. C. Wallich: Triebkräfte des deustschen Wiederaufbaus. Frankfurt am Main (1955). 6.
