Századok – 1977

Tanulmányok - Baar Lothar: Az NDK népgazdaságának kiindulási és fejlődési feltételei az antifasiszta demokratikus átalakulás és a szocializmus alapjainak lerakása idején (1945–1961) 1124/VI

AZ NDK GAZDASÁGÁNAK FEJLŐDÉSE 1127 ágazatok közt megszakadt, az egész gazdasági vérkeringés pangott. A lakosság élelmiszerekkel, ivóvízzel, villanyárammal és gázzal való ellátása sem volt már biztosítva.1

2

A különböző ipari és gazdasági ágak beindítása lett ezért a kommunista kezdeményező csoportok első és legsürgősebb feladata, amelyek Berlinben, Drezdában és Mecklenburgban Anton Ackermann, Hermann Matern, Walter Ulbricht és Gustav Sobotka vezetése alatt tevékenykedtek. Eközben a kommunisták és a szociáldemokraták, akik a német nép eme nehéz óráiban közös cselekvésre gyűltek egybe, a németországi szovjet katonai adminisztráció (SMAD) segítségére támaszkodhattak, amely tanácsaival és tekintélyével segített a szinte legyőzhetetlen nehézségek leküzdésében. Ettől a közös cselekvéstől függött 1945 ezen heteiben és hónapjaiban az emberek fizikai léte. Csak ezáltal lehetett leküzdeni a lakosság nagy részének agóniáját. A gazdasági élet megindításához sokszor először az elpusztított üzemek romjait kellett eltakarítani, s gépeket és felszereléseket összegyűjteni és kijavítani. Sokszor a termelést műszakilag át kellett állítani, amennyiben eddig teljesen hadianyag termelésére volt beállítva.1

3

A beindított üzemek — különösen a fogyasztási cikkek előállítására szolgálók — sokszor műszakilag elavultak voltak, a gépek a fasiszta felfegyverkezés és a háború következtében erősen elhasználódtak, teljesítőképességük csekély volt.1

4

Nagy nehézségek adódtak azonban nemcsak a nagyfokú pusztulás és elhasználódás folytán, hanem azáltal is, hogy minden téren hiányoztak a nyersanyagok. Ez a körülmény különösen a fémfeldolgozó iparban volt nagy akadály; sokszor a helyreállított kapacitásokat anyaghiány miatt nem lehetett kihasználni. Sok üzem a béketermelésre történő átállításnál kénytelen volt rögtönözni. A gazdaság újra indításának időszaka tehát, amikor az üzemeknek a romok eltakarításával, a nyersanyag-, energia- és sok egyéb hiánnyal kellett küszködniük, a szükségtermelés fázisa volt; mert a termelés sokszor provizórikus és semmiképp sem szakosított. A szükségtermelés fázisa különösen 1945 második felére jellemző. A károk nagyságára jellemző, hogy ebben az időben az ipari bruttótermelés az 1936-osnak kb. 1/4-ére csökkent. Sőt még 1946-ban is, több mint egy évvel a háború vége után az akkori szovjet megszállási zóna ipari termelése az 1936-osnak csak kerek 42%-át érte el.1

5

Az alapanyagipar területén ebben az időszakban az ipari bruttótermelés 52%-ra, a fémfeldolgozó iparban 29%-ra és a könnyűiparban 44%-ra süllyedt. Sőt a fémkohászat területén, amely a szovjet megszállási zónában csak gyengén volt képviselve, egészen 16%-ra csökkent.1

6

Ez is arra vezethető vissza, hogy a háborús károk következtében a különben is csekély fémkohászati kapacitás kerek 80%-ban elpusztult.1

7 Az összes bányatermék termelése csak azért süllyedt a háború előtti szint csupán 2/3-ára és mutat viszonylag csekély csökkenést, mivel a munkásosztály pártjának és az összes antifasiszta-demokratikus erők közös erőfeszítésével és a SMAD segítségével 1 2 Vö. Die Volkswirtschaft der Deutschen Demokratischen Republik. Berlin. 1960. 101. 13

Uo. 14Geschichte der Deutschen Arbeiterbewgung. 7. köt. 81. 15

Statistisches Jahrbuch der DDR 1960/61. Berlin, 1961. 298. I *Uo. II Vö. H. Rau: Zu einigen Fragen der volkswirtschaftlichen Rolle und Bedeutung unseres Außenhandels. In: Einheit; 1957/2. füzet 171.