Századok – 1977
Tanulmányok - Gábori Miklós: Közép- és Kelet-Európa első benépesedése 11/I
TANULMÁNYOK Gábori Miklós: KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA ELSŐ BENÉPESEDÉSE Témánk korszaka szinte megfoghatatlan időbeli távolságra esik a történész kutatási területétől, megszokott kronológiai kereteitől, ötven- és százötvenezer évnyi távolságra, az ősember kissé homályosnak tűnő korszakába, közelebbről a paleolitikum középső szakaszába vezet vissza, amikor már magunk mögött hagytuk a fejlett vadásztársadalmak idejét vagy az ismert barlangi művészetet: a humánevolúció útján és az időskálán lenn tartunk a Paleoanthropus szintjén és a Homo sapiens kialakulásának küszöbén. Ebben a korszakban, mint az egész paleolitikumban, a maitól eltérő az ember biológiai, ökológiai környezete — jégkorok és köztes, meleg éghajlati periódusok, interglaciálisok és interstadiális időszakok váltják egymást — közben kisebb-nagyobb embercsoportok mozognak Eurázsia területén, melyeknek természetesen nincsen nevük. Különféle jellegű kultúrákról, csoportokról (fáciesekről) beszélünk, s bár ezek térben és időben jól körülhatárolható egységek — sokrétű, bonyolult kapcsolat állapítható meg közöttük — a ránkmaradó régészeti leletanyag mennyisége és minősége az időbeli távolsággal együtt rohamosan csökken. — A régészeti kultúra fogalma alatt ugyan az adott társadalom valamennyi jelenségét összességében értjük elméletileg — a gyakorlatban azonban a tárgyi kultúrának is csak egy egészen elenyésző töredéke áll rendelkezésünkre. Közvetlenül nézve nincs más, mint a vadásztáborok hulladékanyaga, lelőhelyenként több száz vagy több ezer, egy-egy földrajzi régióban sok százezer kőszerszám — munkaeszköz — az állatcsontok tömege, tüzelési helyek faszene, földrétegek sokféle irányúan vizsgálható anyaga, — ezért még az ősember korának kutatójában is felmerülhet a kérdés: szabad és lehet-e ma ebből a „forrásanyagból" bármilyen történeti folyamatot rekonstruálni? Közép- és Kelet-Európa egykori erdős-sztyepp övezetének vizsgálata arra az eredményre vezetett, hogy igen. Az események körvonalai, ha halványan is, kezdenek kibontakozni — a fenti címhez azonban máris magyarázat szükséges. Benépesedés alatt itt nem nagy létszámú népességek „betelepülését", területfoglalását vagy mondjuk a népvándorláskoréhoz hasonló migrációkat értünk. A középső-paleolitikum populációja ehhez rendkívül csekély. A kultúráknak ez az elterjedése kisebb, néha nagyobb, folytonosan mozgó vadászcsoportok révén, rendkívül lassú szivárgás formájában ment végbe és az általuk „megszállt" területek csupán kis foltok, sávok a térképen. Mégis egyfajta benépesedés ez. Ebben a korszakban tűnnek fel az első, régészetileg zártabb jellegű kultúrák pf. a Duna felső szakaszának vidékén, az Alpok déli és keleti peremterületein, a Kárpát-medencében és a keletre eső nagy, síksági területeken. Lassú terjedésük egy ideig a Prut vonaláig követhető - közben a települések régészeti anyaga sokféle módosuláson, változáson megy keresztül —, majd sorban követik egymást a
