Századok – 1977

Tanulmányok - Vass Henrik: A Nagy Októberi szocialista forradalom jelentősége és nemzetközi érvénye 1107/VI

1118 VASS HENRIK folytatott harcát összekapcsolja a proletariátus közös forradalmi harcával a demokráciáért és a szocializmusért, a munkás és paraszt tömegeket saját tapasztalataik alapján vezette el a nemzetközi összefogás, a különböző nemzetek, nemzetiségek forradalmi erői egységes fellépése szükségességének felismeréséhez. Ez nem ment könnyen. „Ezért - hangsúlyozta Lenin — amikor tántoríthatatlanul a nemzetek egységére törekszünk, könyörtelenül üldözünk mindent, ami elválasztja őket, nagyon óvatosnak, türelmesnek kell lennünk a nemzeti bizalmatlanság csökevényeivel szemben." Lenin arra is választ adott, hogyan lehet a legjobban a nemzetek között fennálló bizalmatlanságot leküzdeni. „Ennek a legjobb eszköze — írta —, ha a proletárdiktatúrát és a szovjethatalmat együttes munkával védjük a világ földbirtokosai és kapitalistái ellen folyó harcban, feltétlen hatalmuk visszaállítására irányuló próbálkozásaikkal szemben."6 A szovjet kormánynak az a javaslata, hogy az első világháború után a nemzetek önrendelkezési jogának elismerése, a nagy és kis nemzetek egyenlősége alapján kössenek békét: ez a nemzeti kérdés elvileg új megközelítése volt. A bolsevik párt a forradalmi harc legnehezebb időszakaiban is tudatosította a tömegekben óriási áldozatokkal, nélkülözésekkel és megpróbáltatásokkal járó küzdelmüknek a nemzetközi proletár osztályharccal való összefüggéseit. Nem volt ez nehéz az oroszországi forradalom győzelmes előrenyomulása idején, hiszen maga Október és a proletárhatalom közvetlenül utána elért sikereivel a világ millió és millió munkásának szívében felébresztette a saját erejébe vetett hitet és felgyújtotta a lelkesedés lángját. Az Októberi Forradalmat nemcsak Oroszországban tekintették nemzetközi jelentőségű tettnek, hanem a földkerekség szinte minden országában a munkások és parasztok milliói. Leghamarább a forradalom közvetlen élménye a hadifoglyokként Oroszországba került munkások és parasztok százezreiben váltotta ki azt a gondolatot, hogy az oroszországi forradalom minden ország kizsákmányoltjainak és elnyomottjainak közös, ügye. Ez vált többek között a mintegy százezernyi magyar hadifogoly cselekvésének főmotívumává, akik vállvetve küzdöttek Oroszország munkásaival és parasztjaival a szovjethatalom védelméért és megszilárdításáért. Számtalan példával lehetne illusztrálni a proletár internacionalizmus megnyilvánulásait más országokban is. Hogy csak egyet említsek: az „El a kezekkel Oroszországtól!" jelszó alatt felsorakozó munkástömegek fellépése nem kis mértékben nehezítette az antanthatalmak Szovjet-Oroszország megfojtására irányuló terveinek a megvalósítását. A Nagy Október s annak fejleményei Oroszországban és a világon tehát igazolták a tudományos szocializmusnak a proletár internacionalizmusról szóló tételeit, tapasztalatai gazdagították tartalmát, megnyilvánulásainak újabb formáit hozták felszínre és értékes útmutatásokkal szolgáltak a munkás- és paraszttömegek internacionalista neveléséhez, megvilágították a különböző nemzetek és nemzetiségek hatalomra került proletariátusa egyesülésének elméleti és gyakorlati problémáit. Az Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta eltelt hatvan év történelmi tapasztalatai is arra késztetnek bennünket, hogy kitartsunk a tudományos szocializmusnak a proletár internacionalizmusra vonatkozó, elméletileg és a forradalmi gyakorlat által igazolt megállapításai érvényessége mellett. 6Lenin Művei. 20. k. 40 és 42.