Századok – 1977

Tanulmányok - Vass Henrik: A Nagy Októberi szocialista forradalom jelentősége és nemzetközi érvénye 1107/VI

A NAGY OKTÓBER JELENTŐSÉGE ÉS ÉRVÉNYE 1119 A proletár internacionalizmus érvényesülése korunkban, a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet egész korszakában az osztályharc objektív feltételeiből következő tendencia. Az osztályharc feltételeinek, feladatainak változásával az internacionalizmus tartalma bővül, gazdagodik, hatása a társadalom mind szélesebb szféráiban jelentkezik, megnyilvánulási formái változnak, megvalósításának egyre sokrétűbb és bonyolultabb problémái merülnek fel. Minderre sok példát szolgáltatnak napjaink társadalmi összeütközései, a szocialista országok egymáshoz való viszonyának tapasztalatai. A proletár internacionalizmus jellemzésekor általában a dolgozók és elsősorban a munkásosztály nemzeti és internacionalista érdekeinek egységéről beszélünk. A proletár internacionalizmus eszméi azonban nemcsak a munkásosztály érdekeit fejezik ki, hanem a lakosság sokkal szélesebb rétegeinek, gyakorlatilag valamennyi dolgozó embernek az érdekeit is. Antonio Gramsci szavaival: „Egy nemzetközi osztálynak, ha nemzeti társadalmi rétegeket vezet, bizony nem is túlságosan szűk értelemben, nemzetivé kell válnia."7 A nemzeti és a nemzetközi összehangolásában érvényesül az általános és a különös dialektikája, hiszen az osztályharc általános elveinek megvalósítása mindig az adott nemzeti-történelmi körülmények között folyik. Az elmúlt másfél évtizedben az imperializmus ellen folyó nemzeti és nemzetközi osztályharcnak a feladatai sokrétűbbek, feltételei különbözőbbek, tényezői erőteljesebbek és a társadalom szélesebb rétegeit magukban foglalók lettek, mint bármikor eddig a munkásmozgalom történetében. Mindez kihatással van a proletár internacionalizmus elméleti felfogására és megvalósításának gyakorlatára. Alaptételeinek változatlan érvényét a mai helyzetben így fogalmazta meg 1976 júniusában az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciája: „A szocializmusért a saját országban vívott harc és mindegyik pártnak saját munkásosztálya és népe iránti felelőssége összekötődik a világ dolgozóinak, minden haladó mozgalomnak és valamennyi népnek kölcsönös szolidaritásával, a szabadságért és a függetlenség megszilárdításáért, a demokráciáért, a szocializmusért és a világbékéért folytatott küzdelemben."8 A munkásmozgalom története, a Nagy Október, mint ennek kiemelkedő állomása, s ami azóta történt arra is tanítanak bennünket, hogy a proletár internacionalizmus érvényesülésének útját ellentétes erők, gátlólag ható tendenciák keresztezik. Ezeknek objektív alapjuk van a társadalmi valóságban és ideológiai tükröződésük az emberi tudatban. Ezért folytat a szocializmus mindenfajta ellensége ideológiai hadviselést a proletár internacionalizmus tudatosításának a megakadályozására, már kialakult gondolat -és érzelemvilágának megbontására. Az ellentétes tendenciák leghatékonyabb ideológiai megnyilvánulásai a burzsoá nacionalizmus és a rasszizmus. De visszavetheti a proletár internacionalizmus térhódítását annak hibás értelmezése, időszerűtlenné vált formához való ragaszkodás, ha az élcsapat, a kommunista pártok kereteiben lép fel. Ez is lehetőséget nyújt a szocializmus ellenségeinek a proletár internacionalizmus elleni harc fokozásához. A proletár internacionalizmus eszméit, gyakorlatát a Nagy Október tapasztalatai igazolták a mozgalom azóta végbement fejlődése újból és újból megerősítette és semmi okunk nincs arra, hogy érvényesülésében kételkedjünk. * 7Unitá, 1926 szeptember. 8 A konferencia jegyzőkönyve 107.