Századok – 1977

Tanulmányok - Vass Henrik: A Nagy Októberi szocialista forradalom jelentősége és nemzetközi érvénye 1107/VI

A NAGY OKTÓBER JELENTŐSÉGE ÉS ÉRVÉNYE 1115 ség, melynek fő ereje a munkásosztály; egységes, széles, szövetségesekkel megerősített tömegharcok sorozatára van szükség. Nincs haladás küzdelem nélkül."4 Azonban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom története azt is igazolta, hogy a hatalomért való harc nem ér véget a kormányzás átvételével. A munkásosztály forradalmának győzelmével csupán megkezdődött az átmeneti korszak a kapitalizmus és a kommunizmus között, amelynek állama - Marx szavával — „a proletariátus forradalmi diktatúrája". E fogalom értelmezése korunk forradalmi munkásmozgalmának egyik kulcskérdése. Lenin a proletárdiktatúrát nem formális szempontból fogta fel, nem meghatározott intézményekben jelentkező államszervezetként, hanem mint az átmeneti korszak tartalmát, amely különböző felépítésű és formájú államszervezetekben fejeződhet ki. Az elsődleges tehát a proletárdiktatúra tartalma, mely Lenin megfogalmazásában ,,nem egyéb, mint a proletariátus osztályharca olyan eszköz segítségével, mint az államhatalom, osztályharc, amelynek egyik feladata az, hogy hosszú tapasztalat, számos gyakorlati példa alapján megmutassa a nem proletár dolgozó rétegeknek, hogy előnyösebb nekik, ha nem a burzsoá diktatúra, hanem a proletárdiktatúra mellé állanak, s hogy harmadik út nincs.''5 A proletárdiktatúra ebben az összefüggésben,- amely a hatalom megszilárdulása és a gazdasági-kulturális építőmunka kivitelezése szempontjából a legfontosabb —, valójában harc a tömegekért - a többségért. A burzsoá demokráciának az alapvető funkciója, hogy a közbülső, nem proletár és nem tőkés rétegek támogatását a maga számára biztosítsa. Az egész polgári rendszer, a politikai intézmények, a gazdaság és a politika elválasztása, a kispolgárság korrumpálása, érdekeltté tétele a bürokratikus apparátus fenntartásában, a pártstruktúra, a tömegkommunikációs eszközök, a vallás - mind erre a feladatra, tehát a többség megnyerésére irányulnak. A proletárdiktatúra kiragadja a burzsoázia kezéből az elnyomott osztályok vezetését és az átmeneti korszakban ezt a proletariátus számára biztosítja. A hatalomra jutott munkásosztály fontos törekvése, hogy a szocializmus építésében biztosítsa az általa vezetett társadalmi erők, a burzsoáziától elhódított többség aktivitását. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előzményeit tárgyaló irodalomban gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy a proletárdiktatúra megvalósításának békés útja és a fegyveres felkelés egyaránt feltételezi a többségre és a demokráciára vonatkozó marxilenini elvek érvényét. Az a felfogás, hogy csak a békés út lehet azonos a többségi hatalommal és a demokráciával, míg a fegyveres mód kizárólag „elit" forradalmat és diktatúrát jelent, nem más mint a dolgok lényegének elferdítése. Sem Leninnél, sem pedig a forradalom más vezetőinél nem fedezhető fel ebben a vonatkozásban különbség. Nézeteltéréseik a forradalmi folyamat lehetőségeinek és ebből következően módszereinek különböző megítéléséből fakadtak. A „demokrácia és a többség" követelményét mind a két megoldás esetén természetesnek, sőt előfeltételnek tekintették. Lenin az Áprilisi tézisekben — és ettől kezdve minden írásában — továbbfejlesztve korábbi elképzeléseit, úgy foglalt állást, hogy a proletárdiktatúrához mindenképpen demokratikus, többségi út vezet; vagy békésen, ha a burzsoáziától már megtisztított szovjetekben hatalmát gyakorló munkás-paraszt demokratikus diktatúrán belül a munkásosztály túlsúlyra kerül; vagy a 4 A konferencia jegyzőkönyve 214. 5Lenin Művei. 40. k. Bp. Kossuth 1974. 17.