Századok – 1977

Tanulmányok - Vass Henrik: A Nagy Októberi szocialista forradalom jelentősége és nemzetközi érvénye 1107/VI

1114 VASS HENRIK Különböző típusú forradalmak zajlottak le, s ezek igazolták az általános és a sajátos dialektikáját a marxi-lenini forradalomelméletben. Európában végbementek a népi demokratikus forradalmak, amelyek az antifasiszta küzdelemből fejlődtek ki és számos sajátos vonást tartalmaztak a szakaszok, a fejlődés üteme, a társadalmi erők megoszlása, a harc módszerei és formái tekintetében. Ázsia több országában az antiimperialista és antifeudális forradalmak szocialista jellegűvé fejlődtek át, megnyitva ezzel a kapitalizmus általános válságának új szakaszát. A világforradalmi folyamat elválaszthatatlan részeként győzött a kubai nép is, és ez a küzdelem feltárta a mozgalom sajátosságait Latin-Amerikában. Fontos fejleménye volt a világimperializmus elleni küzdelemnek a népi egység koalíciójának győzelme Chilében és a vezetése alatt megvalósult nagymérvű forradalmi átalakulás. Bár a chilei forradalom vereséget szenvedett, tanulságai mégis igen lényegesek a szocializmushoz való békés átmenet kérdései szempontjából. Mindezen jelenségek elemzése messzemenően alátámasztja bizonyos közös vonások törvényszerű voltát, amelyek egyik legfontosabbika: a hatalom birtokbavételével és megtartásával összefüggő ismeretek általánosítása. A munkásosztály forradalmi harcának közvetlen, elsődleges célja a politikai hatalom megszerzése, annak érdekében, hogy a burzsoáziát megfossza a tömegek elnyomásának eszközeitől, kisajátítsa, majd fejlessze a termelési eszközöket, kibontakoztassa a kulturális forradalmat és biztosítsa a proletárhatalmat az ellenforradalmi kísérletekkel szemben. A hatalom meghódításának igen sokféle módja lehet. E téren korunkban különösen aktuális a békés út kérdéseinek vizsgálata, hiszen aligha van más olyan problémakör, amelyben a burzsoá és revizionista ideológusok olyannyira meghamisítanák a marxizmus-leninizmus álláspontját, mint éppen a hatalomhoz vezető út eszközeiről vallott felfogás interpretálásában. Itt a „tudományos" megnyilatkozásokon túl még a mindennapos politikai propaganda szempontjai is érvényesülnek abból a célból, hogy elriasszák a kispolgárságot a társadalmi haladás gondolatától, hogy a gyökeres változást és átalakulást összekapcsolják a véres erőszakkal, a kegyetlenkedéssel, az általános felfordulással. Holott a marxizmus-leninizmus klasszikusai igen sok munkájukban kifejtették és a történelem is igazolta a szocialista forradalom békés győzelmének lehetőségét. 1917-ben Lenin egészen a júliusi fordulatig több ízben hangoztatta a békés út realitását, sőt még szeptemberben, a Kornyilov-lázadás leverése után is egy ideig elképzelhetőnek tartotta a hatalomátvételt fegyveres felkelés nélkül. A második világháború után pedig egy sor országban a szocialista forradalom békés úton győzött. Korunkban a szocialista közösség megnövekedett ereje, befolyása, és a tőkés országok proletariátusának mind számottevőbb társadalmi súlya következtében a szocialista forradalom békés győzelmének lehetősége kiszélesedett. Másfelől azonban a békés út is csak osztályharc révén valósulhat meg, hiszen a burzsoázia önként nem adja ki a kezéből a hatalmat. Georges Marchais, XL FKP főtitkára, az európai kommunista- és munkáspártok 1976-os berlini konferenciáján hangsúlyozta: „A szocializmushoz vezető útunk demokratikus és békés út. Azt jelenti-e ez, hogy a nagyburzsoázia és a politikai képviselőinek hirtelen leköszönésére számíthatunk, arra, hogy önként és lemondóan lelépnek a történelem színpadáról? Nem. Mi azt mondjuk a dolgozóknak: harcolni kell a demokratikus változás megvalósításáért . . . vagyis tartós küzdelmek sorozatára van szük-