Századok – 1977
Tanulmányok - Vass Henrik: A Nagy Októberi szocialista forradalom jelentősége és nemzetközi érvénye 1107/VI
1112 VASS HENRIK körülményeinek változása ellenére sajátos formában újra termelődött. Győzelmük, tartós sikereik egyik fontos forrását ebben találjuk. Megtalálni a demokráciáért és a szocializmusért vívott harc konkrét útját és formáit az adott nemzeti-történelmi körülmények között: ez korántsem azt jelenti, hogy minden esetben, valamennyi országban a nulla pontról kell elindulni. Ez amióta a nemzetközi munkásmozgalom létezik, soha sem volt szükséges. Elég itt utalni arra, amit Lenin a bolsevik párt történetéről szólva mondott: a párt különösen mohón és sikeresen sajátította el az amerikai és az európai tapasztalatok megfelelő ,legújabb vívmányait". * Lenin a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemzetközi jelentőségéről szólva két aspektust különített ei. Egyfelől széles értelemben véve a forradalom győzelmének az összes többi országban vívott osztályharc fejlődésére gyakorolt hatásáról volt szó. Ez a hatás napjainkban is érvényesül, hiszen a megvalósult szocializmus továbbra is hatalmas forradalmasító befolyást gyakorol, s ebben Október folytonossága jut kifejezésre. Másfelől a szó legszorosabb &telmében ez a jelentősége abban áll, hogy a proletár szocialista forradalom egyes, alapvető vonásai meg fognak ismétlődni más országokban is a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában. A dogmatikus felfogás úgy értelmezte Leninnek ezt a tételét — amitől Lenin óva intett —, hogy mechanikusan másolta a bolsevik párt politikáját, nem volt tekintettel a konkrét viszonyokra. Ez a szemlélet a tapasztalat fogalmát metafizikusán fogta fel és nem vette figyelembe a marxista-leninista dialektika azon alapvető tanítását, hogy a szocialista forradalom általános törvényszerűségei mindig valamilyen konkrét és egyedi helyzetben érvényesülnek, egyetemes érvényük sajátos nemzeti és történeti formában jelenik "meg. A revizionizmus viszont tagadta Október általános vonásait, felnagyította az egyedit és a különöst, elvetette a szocialista forradalmakban érvényesülő törvényszerűségeket. Ez alapjában éppenúgy antidialektikus szemlélet, mint a dogmatikus álláspont. Október általános törvényszerűségeinek tagadása — akarva vagy akaratlanul — a forradalom elvetését, vagy legalábbis megkérdőjelezését jelenti. Az olyan forradalom, amely megdönti a kapitalista rendet és megteremti a feltételeit egy új, kizsákmányolástól mentes társadalom felépítésének, csak egyféle és egyetlen típusa lehet a revolúciónak: a munkásosztály társadalmi forradalma, élén a marxista-leninista párttal, amely magával ragad a küzdelemben minden kizsákmányoltat, minden dolgozót, és biztosítja számukra a hatalom tartós gyakorlását és szüntelen fejlesztését. Ebben az értelemben nincs „nemzeti" vagy „regionális" típusú szocialista forradalom. S ugyanígy, csak egyetlen szocializmus létezik, mint meghatározott társadalmi formáció, amely különbözik minden más korábbi társadalmi rendszertől. A szocialista forradalom és a szocialista építés alapvető törvényszerűségei általánosak, függetlenül attól, mely országról, régióról vagy kontinensről van szó. Senki sem vonja kétségbe, hogy például Hollandiában, Angliában, Franciaországban, vagy Németországban és más országokban a 18. és a 19. században - az igen számottevő különbözőségek ellenére — egyöntetűen polgári forradalmak zajlottak le, amelyeknek alapvető közös célkitűzése az volt, hogy felszámolják a feudális rendszert és annak maradványait. A feladat az egyes országokban igen eltérő következetességgel valósult meg,
