Századok – 1977

Tanulmányok - Vass Henrik: A Nagy Októberi szocialista forradalom jelentősége és nemzetközi érvénye 1107/VI

1108 VASS HENRIK A nagy forradalom két — egymástól egyébként csak a módszertani megközelítés, az elemzés metodikája tekintetében elválasztható — szempontból közelíthető meg: egyfelől mint bizonyos időben, helyen, társadalmi, gazdasági, politikai, ideológiai feltételek közepette végbement esemény és másfelől mint jelenség, amelynek máig szóló tanulságai vannak a nemzetközi kommunista mozgalom és az egész emberiség számára. A forradalomnak mint eseménynek a megítélésében a burzsoá történetírás egyik leggyakoribb, újra és újra felbukkanó nézete, hogy voltaképpen a revolúció „véletlen" volt, elkerülhető lett volna, így győzelme, illetve az, hogy egyáltalán sor került rá, nem annyira a forradalmárokon múlott, hanem a hatalom birtokosai által elkövetett súlyos hibáknak tudható be. Ehhez kapcsolódik az a felfogás, hogy itt csupán egy ügyesen megszervezett, az ellenség tévedéseit, tehetetlenségét kihasználó kis csoport „államcsí­nyéről" volt szó. Kétségtelen, hogy az uralkodó osztályok politikusainak kapkodása, koncepciótlan­sága hozzájárult a forradalom sikeréhez, amelyet az is előmozdított, hogy a bolsevikok valóban kitűnően ismerték és kitűnően alkalmazták a fegyveres felkelés szabályait, a hatalomátvétel technikáját. Önmagában persze bármily alapos terv sem biztosította volna a sikert, ha a fegyveres felkelés nem támaszkodott volna a dolgozó tömegekre, amelyek a forradalmi válság során önfeláldozóan bizonyították: készek a fegyveres ütközetre is a hatalomért. A burzsoá történetírás általában elszakítja az oroszországi földbirtokos-tőkés társa­dalom mély krízisét a szocialista forradalomtól, amelyet nem tekint a válságot kiváltó ellentétek megoldására irányuló első és alapvető lépésnek. Ugyanakkor nem is úgy értékeli, mint a Ragyiscsevtől, majd a dekabristáktól induló, az 1870-es évek közrendi (raznocsinyec) forradalmárai által folytatott, majd 1905-ben az első ütközetét vívó forradalmi mozgalom szerves folytatását és betetőzését. Figyelmen kívül hagyja magának az 1917-es esztendőnek konkrét történelmi valóságát is, amelynek legjellemzőbb vonása: a bolsevikok eredményes harca a tömegekért. A szovjethatalom első dekrétumai a dolgozó tömegek százmillióinak kívánságait fejezték ki. A békedekrétum, amely elítélt mindenféle annexiót és kinyilvánította a népek egyenjogúságát, mindmáig szóló érvénnyel megszabta a világ első szocialista államának külpolitikáját, lefektette alapjait a nemzetek közötti kapcsolatok új normáinak és a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének. A földről kiadott rendelet pedig megszüntette a föld magántulajdonát, össznépi tulajdonná nyilvánította azt és örök használatra a parasztság kezére adta. Ezen első intézkedéseknek a forradalmi hatalom megszilárdításában játszott sorsdöntő jelentőségé­ről szólva, Gramsci a következőket írta: „A bolsevikok éppen azért tudtak győzni, mivel képesek voltak kiadni azokat a jelszavakat, amelyek Oroszország tömegeinek mély és elodázhatatlan törekvéseire válaszoltak: béke és föld."1 A szocialista forradalomról, mint történelmi jelenségről szólva, a polgári történetírás legfőbb célkitűzése, hogy „behatárolja", korlátozza a nagy Október jelentőségét, azt hangoztatva, hogy voltaképpen „sajátos orosz fejleményről" van szó, amelynek semmiféle általános érvényű vonatkozása nincsen. Holott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nem egyszerűen az oroszországi társadalmi gazdasági fejlődés egyik fontos csomópontja, s 1 Unitá. 1926 szeptember.

Next

/
Thumbnails
Contents