Századok – 1977

Krónika - Történelemtanítás és levéltár. Országos konferencia Kaposvárott (Juhász Sándor) 1095/V

KRÓNIKA TÖRTÉNELEMTANÍTÁS ÉS LEVÉLTÁR - KONFERENCIA KAPOSVÁROTT A Magyar Történelmi Társulat, a Kulturális Minisztérium Levéltári Igazgatósága és Somogymegye Tanácsa 1976. november 9-10-én országos konferenciát rendezett Kaposvárott „Történelemtanítás és levéltár" címmel. A rendezvény az 1975-ben Debrecenben tartott „Történelemtanítás és múzeum" konferenciáihoz hasonló jellegű és célkitűzésű volt. A tanácskozáson levéltárosok, történelemtanárok és oktatási szakemberek cserélték ki véleményüket együttműködésük módozatairól, a történelemtanítás eredményesebbé tétele érdekében. Honfy István, a Megyei Pártbizottság titkára mondott ünnepi megnyitót, melyben a tanácskozást dicséretet érdemlő' kezdeményezésének nevezte. Meggyó'zó'dése, hogy rövidesen mutatkozni fog társadalmi hasznossága külön megtiszteltetés Kaposvár városára, hogy erre a konferenciára itt kerülhetett sor. Ebben jelentős szerepe van a Somogy-megyei Levéltár úttörő munkájának is. A Somogy-megyei Levéltár és a Somogy-megyei pedagógus továbbképzés együttműködése jó úton halad. A levéltár korábbi kiadványaihoz a közelmúltban három módszertani füzet csatlakozott, melyek kifejezetten iskolai célokra készültek. Ennek a dicséretes kezdeményezésnek a folytatását várják, a megye pedagógusaitól pedig azt kérik, hogy az eddigieknél hatékonyabban hasznosítsák a tanítás során ezeket a kiadványokat. A megnyitó után Szabolcs Ottó, a Magyar Történelmi Társulat főtitkára tartott előadást. Rámutatott arra, hogy a történelemtanításnak igen fontos része és feladata van a fiatalság társadalmi tájékozódóképessége, társadalmi tudata kialakításában. A társadalom múltjának ismerete a jelenben való eligazodás egyik kulcsa, elengedhetetlen előfeltétele. A múlt írásos emlékeinek őrzése és gondozása, amely a levéltárak nemes feladata, semmiképp sem önmagáért való tevékenység: szolgálja a tudományt - az iratok gyűjtésével, rendezésével, legkülönbözőbb jellegű feldolgozásával jórészt tudományos feladatot látva el -, ugyanakkor jelentékeny szerepet tölthet be a köztudat formálásában. E szempontból nem is lehet külön beszélni a történelemtudomány, illetve történelemoktatás feladatáról és kötelezettségéről. Az azonos tartalomban, s szakemberi erkölcsi kötelezettségekben csak megvalósítás-módszertani, munkamegosztásbeli különbségek vannak. A dolog lényege szempontjából azonban nem a különbségek dominálnak, hanem az egységi, a feladat, a hivatás, az elkötelezettség azonossága. Azért találkoznak ma itt történelemtanárok és levéltárosok, hogy üyen értelemben beszéljenek közös gondjaikról és alakítsák ki együttműködésük formáit. A levéltárak - s így a levéltáros kollégák - szerepe nem kisebb a történelemoktatásban, az ifjúság történelmi tudatának alakításában, mint a múzeumoké, vagy a történelmi emlékek bármely más őrzőié. Ez azonban egyelőre korántsem tekinthető általánosan elismertnek. Eddig elért szép eredményeik ellenére a levéltárak még közel sem kapják meg az őket megillető helyet az ifjúság nevelésében. Először azonban elsősorban maguknak a levéltárosoknak kell felismerniük a dolog fontosságát, a gyakorlatban megkeresni a levéltárakban levő lehetőségeket az ifjúság történelmi tudatának formálására, kialakítva a módszereket, létrehozva és kifejlesztve a „levéltárpedagógiát". Ez csak a levéltárosok és tanárok összefogásával, tudatos és tervszerű együttműködésével lehetséges. A történelem forrásai a történelemtanítás számára nélkülözhetetlenek. Nemcsak az ezekből a múltra vonatkozó ismeretek miatt, hanem azért is, mert ezek segítségével sajátíthatja el az ifjúság a történelmi látásmódot. Ezt a látásmódot kell alkalmaznia, ha a múlt, vagy akár a jelen társadalmitörténeti jelenségeivel találkozik. A sajtó, a televízió, a rádió ontja az információt, amit a fiatal csak