Századok – 1977

Krónika - Történelemtanítás és levéltár. Országos konferencia Kaposvárott (Juhász Sándor) 1095/V

1096 KRÓNIKA akkor tud kritikával megítélni, ha történelmi gondolkodása fejlett. A levéltárakban ó'rzött írásos, és a múzeumokban ó'rzött tárgyi emlékanyag a történelemmel való közvetlen találkozás élményét adja, ezért óriási jelentősége van a történelemtanításban. Ha hiányzik belőle a valódiság levegője, a fiatalság nem, vagy nem eléggé vonzódik a történelemhez. Pedig a történelem lényegénél fogva roppant érdekes és izgalmas, de a szaktudomány és annak iskolai alkalmazása, a tanítás sokszor unalmasan, érdektelenül tárgyalja. Az irodalom és művészet egy része ezzel szemben - legalábbis jobb alkotásaiban - vissza tudja adni, sőt felfokozza a valóság élményerejét. Ha a történelemtanítás és a történelemtudomány hatékonyan be kívánja tölteni köztudatformáló szerepét, arra van szükség, hogy felülvizsgáljuk lehetőségeinket és tevékenységünket. Nem arról van szó, hogy konkuráljunk a művészekkel, hanem hogy hasonló élményhatású tudományos és oktatási munkálkodással közösen törekedjünk a köztudatformálás sikerére. Egy ilyen célú önvizsgáiat a történelem jobb, élményszerűbb bemutatásának nélkülözhetetlen eszközeihez, a történelmi források, emlékek, iskolai közvetlen felhasználásának fokozott igényéhez vezet el bennünket. Ez pedig a levéltárak, a múzeumok, az iskolák szoros együttműködését, a módszerek közös keresését sürgeti. Az iskoláknak, a történelemoktatásnak égető szüksége van a levéltárak fokozott segítésére, de a levéltáraknak is vitális érdeke egy történelem iránt érdeklődő és történelmet értő generáció kialakulása. Tulajdonképpen az lenne a legjobb, ha levéltárosok, muzeológusok, tanárok mindannyian együttesen beszélnék meg közös gondjaikat, együttműködésüket. Úgy tűnik, hogy a muzeológusok megelőzték a levéltárosokat az oktatás érdekében való munkálkodásban, a múzeumok és az iskolák együttműködésében. Erre utal az is, hogy az elmúlt év júniusában Debrecenben a muzeológusok és a tanárok már nagyszabású országos konferencián tanácskozták meg a ,.múzeumpedagógia" kérdéseit. Ennek a tanácskozásnak az anyaga azóta már kötetben is napvilágot látott, mindenki számára hozzáférhető. Gondolatgazdagsága ugyanúgy bizonyítja a hozzáértést, a sok jóakaratot és nem lebecsülendő tapasztalatot mint az ilyen országos tanácskozás értelmét. Azonban nemcsak és nem is elsősorban a kötetről kell itt szólni, hanem a konferenciát követő rendkívüli pezsgésről, s az azóta eltelt rövid időben is már mutatkozó eredményekről. A múzeumok jelentős részében azóta szinte mozgalom indult az ifjúság nevelése érdekében; a Hadtörténeti Múzeum, a Munkásmozgalmi Múzeum, a Közlekedési Múzeum és mások szinte műhelyeivé váltak az ifjúság nevelésének, s múzeumpedagógiai fejlesztésének. Az iskolai tantervekhez igazodó múzeumi programok megjelenése, a múzeumlátogatók megtervezése, a múzeumi órák módszereinek kialakítása jelzi a megtett utat, s a jövő perspektíváit. A Kulturális Minisztérium által a múzeumok számára kiadott, a muzeológusokkal előzőleg többször megvitatott „Ajánlás" pedig számos téren, az iskolai letétektől kezdve, a múzeumpedagógiai kézikönyv kiadásáig,kaput nyit az iskolák és múzeumok államilag is támogatott igen széles körű együttműködésének. A történelem emlékeit őrző két nagy intézménytípus közül tehát a múzeumok előreugrottak, s most úgy tűnik, a levéltárakon van a sor, hogy behozzák lemaradásukat. Az igazság azonban az, hogy a levéltárak egy része semmivel sem később ismerte fel a feladatot, mint a múzeumok, s a levéltárak részéről is igen sok és értékes kezdeményezésnek lehetünk tanúi. Ha mást nem is vennénk számba, csak az utóbbi évtizedben megjelent levéltári kiadványokat, s ezek között is a helytörténeti olvasókönyveket, forrás- és szemelvénygyűjteményeket, amelyek egyre inkább figyelembe veszik az iskolai igényeket, akkor is igen meggyőző képet kapnánk. Gondoljunk csak az iskolai szempontból is legjobbakra, nem kis részben épp az úttörő munkát végzett Somogy-megyeiek kiadványaira, olyanokra, mint Kanyar József: Harminc nemzedék vallomásai Somogy megye múltjából, Történelmi arcképcsarnok Somogyban, vagy a Tanácsköztársaság Somogyban. Vagy megemlíthetjük az 1973-ban megjelent Hajdú-Bihar megyei, - az 1971-ben megjelent Zala megyei, - az 1964-ben kiadásra került Sopron és a megye múltjának egykorú iratai c. köteteket. Ugyanúgy méltatást érdemel Implom József Olvasókönyv Békés megye történetéből, a Szabolcs-Szatmár megye történelmi olvasókönyve 1970-ben kiadott kötete, Lengyel Alfréd: Győr megye történetének írásos emlékei c. érdekes kiadványa, az ugyancsak e levéltár kiadványaként napvilágot látott Helytörténeti szemelvények" a 20. század történetének tanításához című munka is. Példaként említhetjük még Vas megye, Nógrád megye szép kiadványait is, anélkül, hogy a felsorolásban a teljességet akár csak megközelíthetnénk. A megyei levéltárosok kezdeményezése szerencsésen találkozott az irányító szervek törekvéseivel s intencióival. Hiszen már az MSzMP KB közművelődési határozata megjelenése előtt a történelemoktatás szakemberei, az iskolák és a levéltárak tárgyalásokat folytattak az együtt-