Századok – 1977

Folyóiratszemle - Gyementev; I. P.: A háború utáni amerikai történetírás főbb irányzata és iskolái 1092/V

1094 FOLYÓIRATSZEMLE ben. Az önálló munkáspárt létezését, működését nem tudták beleilleszteni a demokraták és republikánusok váltógazdálkodásába. Az 1960-70-es éveket a pluralizálódás jellemezte. Felléptek az ún. újbaloldal, a radikálisok képviselői. Újra jelentkeztek egyes, az 1950-es évtizedben szinte eltűnt iskolák, mint pl. a „gazdasági iskola". Mindezek együtt azt eredményezték, hogy az USA történetének egyes kérdéseit illetően figyelemre méltó eredmények születtek. A Függetlenségi Háború előzményeiről M. Jensen és tanítványai, a megújult „gazdasági iskola" képviselői alakítottak ki újszerű képet. A 18. századi Amerika társadalmának tagoltságát, ellentmondásait, alsó rétegeinek elégedetlenségét mutatták be, mint a Függetlenségi Háború előfeltételét. A neokonzervatív irányzat is igyekezett lépést tartani a korral. Konklúziójuk továbbra is az ellentmondásoktól mentes, egységes amerikai társadalom, az amerikai nép különlegessége, de eszmei, ideológiai síkon válságról, megosztottságról, ellentmondásokról beszélnek. A polgárháború értékelésében is jelentős változások következtek be. Ennek is következménye, hogy a négerség problémáját is többen új megvilágításba helyezték. Az eklekticizmus a filozófiai idealizmus ellenére eredménynek, előrelépésnek tekinthető, hogy az USA története részeként, a rasszizmust elítélve értékelik a négerség mozgalmait. Eltűnőben vannak az amerikai Dél apológiájára vállalkozó publikációk, egyre több igényes munka jelenik meg az abolicionista mozgalomról (D. Donald). A munkásmozgalom történetírásának előrelépésében — a szemléletmód változása mellett - az egyre teljesebb, egyre sokrétűbb forráspublikációk, a matematikai és egyéb modern módszerek elterjedése játszottak fontos szerepet. Az „új hullám"-hoz sorolt kutatók (S. Thernston, H. Gutman és mások) a helyi levéltárak anyagait is bevonták vizsgálódásaikba, szociológiai módszerekkel elemezték a munkások nemzetiségi összetételét, műveltségi szintjüket, vallási hovatartozásukat. Kutatásaikat kiterjesztették a kis szakszervezetek irataira, a szakszervezetek tagságának összetételére is. Eredményeiket elsősorban a „Labor History" hasábjain teszik közzé. A gazdag anyagra támaszkodó, korszerű módszerek alkalmazásával született munkák azonban az osztályaspektust figyelmen kívül hagyják. Hasonló következtetésre jut cikkünk az amerikai választási, politikai mechanizmust modern módszerekkel feltáró fiatal kutatók tanulmányait illetően is. A matematikai módszerekkel a szociologikus szemléletmód segítségével a különböző közösségek etnikai és demográfiai folyamatait plasztikusan mutatják be. Szinte divat lett a család vizsgálat. Komoly eredmények születtek a gazdaságtörténet területén is. Egykorú adójegyzékeket és más nagy tömegű adatsort dolgozott fel J. A. Henretta a 17-18. századi társadalom vizsgálatánál, R. W. Fogel pedig az amerikai vasút történetének és más gazdaságtörténeti munkáknak a megírásakor. Az új baloldal, a radikálisok a néptömegek történelmi szerepét is felismerték. Eszmei eklekticizmusuk azonban nem teszi lehetővé, hogy reális képet rajzoljanak róla. J. Lemish a Függetlenségi Háború korát dolgozta fel, G. Kolko (The Triumph of Conservatism. New York 1963) könyve a reformok korában — 1898-1914 - mutatta ki az állami monopolista kapitalizmus elemeit, P. Conkin (The New Deal. New York 1967) pedig egyoldalú kritikával ábrázolta a roosevelti reformokat. Befejezésül a marxista szemléletű kutatók eddig még kisszámú táborának munkásságát méltatja a szerző. W. Forster, G. Hall mellett elsősorban Ph. Foner és a néger kérdésben tekintélyként elismert H. Aptheker műveit értékeli. (Voproszi Isztorii 1976. 10. sz. 67-90) M. A folyóiratszemlét írták: ifj. Barta János (B. J.), Jemnitz János (J. J.), Menyhárt Lajos (M.) és Németh Beáta (N. B.).