Századok – 1977

Folyóiratszemle - Appleby; Joyce: Ideológia és elmélet: feszültség a politikai és a gazdasági liberalizmus között a 17. századi Angliában 1081/V

FOLYÓIRATSZEMLE 1081 csehországi trónigénytől. - Előnyeik miatt a dinasztikus házasságok szinte kötelezővé váltak az uralkodócsaládok számára, míg az előnytelen házasságokat igyekeztek elkerülni. Amikor I. Ferdinánd hasonnevű fia 1557-ben titokban házasságot kötött Philippina Welserrel, az augsburgi patríciuscsalád sarjával, apja őt s minden utódát kizárta a trónigényből s megfosztotta az uralkodói javadalmazástól. A dinasztikus házassági szerződések egyértelmű hasznát persze már Erasmus is megkérdőjelezte. A nemzetközi erőviszonyok állandó átformálódását nem voltak képesek megakadályozni, a szerződések feltételeit így nem mindig lehetett betartani, a házasságok ellenére gyakoriak voltak a háborúk az uralkodócsaládok között is. Más esetekben éppen egy jólsikerült házasság adhatott alapot a hódító háborúra, expanzióra. Tükrözi ez persze a korszellemet is, amely az államot az uralkodó magántulajdonának tartotta. Ezen problémák ellenére a dinasztikus házasságok rendszere fennmaradt, hiszen a legjobb eszköznek számított arra, hogy a hatalom, a vagyon szűk körben való megőrzését megvalósítsa. (The American Historical Review 19 76/2 sz. 243-265) B. J. Joyce Appleby: Ideológia és elmélet: feszültség a politikai és a gazdasági liberalizmus között a 17. századi Angliában A 17. század végi Angliában, 90 évvel Adam Smith munkája, a Nemzetek gazdasága megjelenése előtt egyszerre több közgazdasági szakíró is kétségbe vonta, hogy a gazdasági növekedés csak aktív kereskedelmi mérleg mellett lenne elképzelhető. Az uralkodó merkantilista gazdaságpolitikával való szembefordulás ezen úttörői eddig sem voltak ismeretlenek a történetírásban, értékelésük azonban mind a mai napig nem mondható kielégítőnek. Hiszen fellépésükkel kapcsolatban két fontos kérdés is tisztázásra vár: egyrészt, hogy egyáltalán milyen okokból lehet levezetni a szabadkereskedelem elméletének ezen korai megjelenését, másrészt, hogy ha már ismerték, s propagálták, mégis miért kellett oly sokáig várnia a győzelemre. A válaszadás az első kérdésre látszik könnyebbnek. A szabadkereskedelmi elméletet megelőző merkantilizmus úgy ösztönözte az értékesítést, a piacok áruval való ellátását (exportot), hogy közben teljesen elhanyagolta a fogyasztás, a fogyasztók vizsgálatát. Ez nem is csoda. A 17. századi Angliában a fogyasztásnak valóban szemmellátható korlátai voltak. A vásárlók főleg a társadalom leggazdagabb és a legszegényebb rétegeiből kerültek ki. Az előbbiek számukban kevesen voltak, az utóbbiak anyagi ereje szinte hihetetlenül mélyen állt, vásárlóereje tehát egyik rétegnek sem volt erős. Az országnak, ha gyártmányait el akarta adni, külföldi piac után kellett néznie. A merkantilizmus korában Angliát gazdasági vezetői nagy részvénytársaságnak tekintették, amelynek egyetlen feladata, hogy a többlettermékeket valahol eladja. E részvénytársaság persze csak ideál volt, hogy a különben egyre inkább atomizált társadalomban az egység látszatát keltse. A belső fogyasztás a XVII. század végén mégis hirtelen növekedésen ment át. Váratlan keresletet eredményezett az 1666-i nagy londoni tűzvész kárainak helyreállítása. De az áttöltést a keleti, indiai textíliák divatja hozta meg. Az eddig szinte csak létszükségleti cikkeket vásárló angolokat hatalmába kerítette a könnyű, világos, színes kelmék, főleg a festett kalikó divatja. A divat egyszerre rávilágított a piaci kereslet, a fogyasztás rugalmasságára. Átalakultak a pénzről alkotott elképzelések: az arany és ezüst már nem a merkantilizmus gazdagságot kifejező eszközei, hanem a vásárlás feltételei. A merkantilizmus kritikája a belkereskedelemre, a fogyasztás kielégítésére és irányíthatóságára terelte a figyelmet. Az említett írások mögött végső soron tehát az Angliában végbement forradalmi erejű gazdasági változások álltak: a belső piac említett kiszélesedésén túl a gyarmati kereskedelem és a mezőgazdasági termelés növekedése, a népesség és a gazdasági központok átcsoportosulása, London lakosságának észrevehető felduzzadása, az Angol Bank megalapítása stb. Az 1690-es évek kész anyagot nyújtottak egy új gazdasági elmélet számára, de ezeket az elemeket a következő évtizedekben nem dolgozták fel. A történetírásban eddig felmerült válaszokat -az új eszmék terjedésének lassúságára vagy a puritán aggályokra való hivatkozásokat - a cikk szerzője nem tartja kielégítőnek. Szerinte a gazdasági fejlődés ezen új elméleti termékei egyelőre összegyeztethetetlenek voltak az angol társadalom ideológiai imperatívuszaival. A gazdasági téren kezdeményezett