Századok – 1977
Folyóiratszemle - Mittenzwei; Ingrid: A kereskedő- és manufaktura-burzsoázia fejlődése a német államokban 1082/V
1082 FOLYÓIRATSZEMLE vita, az adott körülmények között, könnyen veszélyessé válhatott a társadalmi rend szilárdságára. A merkantilizmus ezzel szemben továbbra is olyan gazdasági fejlődést kínált, amely biztosította a politikai stabilitást. így a 18. század első felében olyan gazdasági ortodoxiává vált, amely által ellenőrizni lehetett a gazdasági növekedést, korlátozni a szegényeket, alárendelni a különféle csoportok harcát. Az új gazdasági lehetőségeket feltáró, de a helyi viszonyokban kevésbé érdekelt kereskedó'íróknak ezek a tényezők nem jelentettek problémát. A helyhez kötött, a burzsoázia többségét kitevő manufaktúra tulajdonosoknak igen. Számukra a társadalom szegényei továbbra sem fogyasztót, hanem bérmunkást jelentettek. A liberális etika a tulajdon felszabadítása mellett fel akarta szabadítani az egyik embert a másik fennhatósága alól. Ez azonban csak úgy mehetett volna végbe, ha a vagyontalanokat (munkaerő árujukat) a piac törvényeinek rendelik alá. A piac hatalmát a kortársak felismerték, a kapitalizmus törvényeit, a munkaerő ilyen alávetését, az egyéni szabadság korlátozását azonban egyideig összeegyeztethetetlennek vélték a liberalizmussal. A modern liberalizmus győzelmének kulcsa az általános gazdasági racionalitás elvének elfogadása lett. Ez pedig valóban csak Adam Smith fellépésével következett be. (The American Historical Review 19 76/3. sz. 499-515) B. J. Ingrid Mittenzwei: A kereskedő- és a manufaktúra-burzsoázia fejlődése a német államokban A polgári és a marxista történészek körében sok szó esik a német fejedelemségek gazdasági, társadalmi és politikai fejlődéséről, s a viták kereszttűzében különösen az a kérdés áll, hogy miért nem teremtődtek meg a polgári forradalom objektív és szubjektív feltételei. A polgári történészek jelentős része azt a nézetet képviseli, hogy a német területek felvilágosult fejedelmei által végrehajtott reformok a forradalmi átalakulást feleslegessé tették. Ez a fejlődési mód a kontinuitás megszakadása nélkül, a vérontás és a tömegek valamint a felső rétegek közötti szakadék kialakulásának elkerülésével hozta létre a szükséges változásokat. (E nézetet főként E. Walder képviseli. Főbb idevonatkozó művei: A felvilágosult abszolutizmus és a forradalom - 1957; A Szent Római Birodalom 1776-1806 - 1967; A felvilágosult abszolutizmus - 1974.) Más polgári történészek a forradalmi átalakulás elmaradásának okait a kor szociális szükségleteiben látják. A vizsgálat középpontjában a polgár áll, de nem mint városi polgár vagy mint árutermelő, hanem mint a „társadalmi rend alkotó eleme". Felfogásuk szerint a német államokban a 19. századig a nagypolgárságnak még nem volt olyan rétege, amely kiemelkedő gazdasági és politikai súllyal rendelkezett volna. - „A polgárságnak nincs ütőképes rétege, tehát nincs forradalom". (K. Schwieger: A porosz polgárság a francia forradalom előtt - 1971.) Ahhoz, hogy az osztályfejlődés bizonyos állapotát, elért szintjét vizsgálhassuk, ismernünk kell az új osztályerők helyzetét és struktúráját. A marxista történészek kb. 10 éve kezdték el a téma kutatását, s nyomukban a polgári történészek is bekapcsolódtak a munkába. A vizsgálatok azonban nem terjednek ki a burzsoá erők egészére, hanem csak a manufaktúra vállalkozókkal foglalkoznak. A kutatás Poroszország tekintetében van a legkedvezőbb stádiumban. H. Hoffmann forráskiadványa és értékelése a 18. sz. utolsó harmadáról ad (Szilézia kivételével) meglehetősen alapos képet. G. Slawieger a bajor, J. Kermann a rajnai, Forberger a szász manufakturális fejlődéssel foglalkozik. A manufaktúrák alapításában és fejlesztésében nagy arányban vettek részt a kereskedők, s ez a közvetlenül a termelésben résztvevő erők tőkeszegénységét mutatja a kor német államaiban. A kereskedőtőkések nagyobb tőkéjük és jobb piactapasztalataik révén az új termelési formációba való átmenet idején abszolút fölényben voltak. A kutatások jelenlegi állása alapján - a szerző megállapítása szerint - nem készíthető még el a társadalmi munkamegosztás helyzetét, a vállalkozóknak az egyes gazdasági területeken belül elfoglalt helyét, a közvetlen termelőknek a tőkések uralmától való függését elemző nagy szintézis.
