Századok – 1977
Történeti irodalom - Recker; Marie-Luise: England und der Donauraum 1919–1929 Probleme einer europäischen Nachkriegsordnung (Ism. Arday Lajos) 1067/V
TÖRTÉNETI IRODALOM 1071 A magyar politikai történetről szóló részek elnagyoltak és helyenként pontatlanok.8 Helyesen állapítja meg, hogy határainkat már a Tanácsköztársaság létrejötte előtt rögzítették.9 Károlyi és Bethlen szerepét a brit értékelésnek megfelelően mutatja be. Jugoszláviának nem sikerült stabilizációs kölcsönt szereznie Angliában. A királyi hatalomátvételt örömmel üdvözölték Londonban, mert a rég várt konszolidáció kezdetét látták benne. A könyvből egyértelműen kiderül: Nagy-Britannia hanyatlása már az első világháború után megkezdődött. Az elavult termelési struktúra, az Egyesült Államokkal szemben való eladósodás, a „társadalmi nyugtalanság" a győzelem ellenére sem tették lehetővé, hogy megfeleljen az iránta táplált nagy várakozásoknak. A nemzetközi közvélemény és néhány brit államférfi1 0 tudatában a Brit Birodalom a világ első nagyhatalmaként élt tovább, de az anyaország belső gyengesége miatt többé már nem játszhatta az „arbiter mundi" szerepét, és a brit koncepciók nem érvényesülhettek Európa délkeleti részén sem: — a gazdasági és politikai vezetőszerepet e térségben 1925 után át kellett engedniük Franciaországnak. A mű nem támadja, de nem is védi a versaillesi békerendszert, s nem foglal állást a térségben feszülő nagy kérdések (politikai és nemzetiségi ellentétek, revízió), egyikében sem. „Pártatlansága" az angol források zömének hűvös érdektelenségéből fakad, mert a szerző műveltsége, felfogása és értékelése teljességgel polgári: nem szól az 1917—18-as forradalmak hatásáról, s még az 1919 „március—áprilisi krízis" tárgyalásánál sem említi a szocialista rendezés alternatíváját. A könyv szerkezeti felépítése időrendi-tematikus: egy-egy időszak legjelentősebb eseménye köré csoportosítja mondanivalóját. Az első részben nem szerencsés a fejezetek sorrendje — helyesebb lett volna a fegyverszüneti időszak problémáival (segélyprogram, a márciusi áprilisi válság — V. fejezet) kezdeni, ezt követően tárgyalni a békerendezés területi határozatait és gazdasági rendelkezéseit (VI. fejezet), s csak ezek után ismertetni az új rend következményeit a Duna-medencében (III. fejezet). Német stílusa elegáns és könnyen érthető. A biztos ítélettel és mértékkel megválasztott idézeteket eredetiben, angolul adja közre. A szerző azonban egyetlen más nyelven írt műre sem hivatkozik, s itt felmerül a kétely: lehet-e a „the Land Between" bármilyen kérdésével érdemben foglalkozni a nemzeti nyelvek néhányának ismerete nélkül? 8 József főherceget nem Clerk mondatta le (106); Jugoszláviához nem 200 ezer magyar került (111); a területi döntéseket nem koordinálta sem a központi területi bizottság, sem más szerv (109); Csehszlovákiának, Jugoszláviának és Romániának nem „minimálisköveteléseit" teljesítették, Magyarország és Bulgária óhaját pedig egyáltalán nem vették figyelembe (110). 'Teljesen új és megalapozott az az állítása, hogy a román-magyar határt „ . . . Magyarország javára módosították, csekély mértékben, hogy Kun Bélát a békekonferencia döntéseinek elfogadására rábírják." Ugyanakkor „. . . Burgenland Ausztriának való átadását az a törekvés diktálta, hogy Ausztria ellenálló erejét a bolsevizmussal szemben megnöveljék" (113). 10 Curzon külügyminiszter, a birodalmi vonal kiemelkedő' képviselője 1920 áprilisában emlékiratban sürgette a brit jóvátételekről és háborús tartozásokról való egyidejű és egyoldalú lemondást, amellyel „.. . egycsapásra magunkhoz ragadjuk az erkölcsi vezetőszerepet a világon. . .. Mert Európát nem lehet újjáépíteni, sem Németország és Közép-Európa többi részének problémáját megoldani, ha nem vagyunk olyan helyzetben, hogy vezessük, vagy irányítsuk szövetségeseinket, s ha szükséges, nyomást gyakoroljunk rájuk a gazdasági és politikai rekonstrukció kérdéseiben, melyeknek részét alkotják a jóvátételek is ... " PRO CAB. 24/103 Cp 1093 (175). 15»
