Századok – 1977
Történeti irodalom - Scsetinina; G. I.: Universziteti v Rosszii i usztav 1884 goda (Ism. Bartha Antal) 1064/V
1064 TÖRTÉNETI IRODALOM forradalmának és a nemzeti egységért folytatott küzdelmének összefonódottsága. Ezzel kapcsolatosan különösen figyelmet érdemel a Czartoryski herceg vezette lengyel monarchista emigrációnak a magyar üggyel kapcsolatos diplomáciai erőfeszítéseinek bemutatása. Problémát okoz a francia dokumentumanyag eredetiben történő túlságosan gyakori idézése. Ez nem mindig indokolt, nem szolgálja minden esetben a mondandó plasztikusabb ábrázolását, viszont a francia nyelvet nem, vagy kevéssé bírók számára nehezen használhatóvá teszi a művet. Perlusz Katalin G. I. SCSETININA: UNIVERSZITETI V ROSZIII USZTAV 1884 GODA (Moszkva, Nauka. 1976. 2291.) AZ EGYETEMEK OROSZORSZÁGBAN ÉS AZ 1884. ÉVI TÖRVÉNY Az 1861. évi jobbágyfelszabadítást követően, Oroszországban a felsőfokú képesítéssel rendelkező szakértők iránti kereslet rohamosan növekedett. Az egyetemek nem tudtak lépést tartani a kereslet növekedésével. A társadalom tőkés átalakulása menetében kialakuló intézmények működése elképzelhetetlen volt egyetemi vagy vele egyenrangú képesítéssel rendelkező szakértők nélkül. A polgári átalakulás számára utat nyitó reformok következetlensége miatt, a történelmi osztályok feudális eredetű előjogai a hivatalviselés terén sem szűntek meg. Ennek ellenére nyomasztóvá vált a szakértők hiánya. A reformok az egyetemi szervezetet és oktatást is érintették; az abszolutista állam gyámkodásának legkirívóbb, az egyetemeket leginkább megnyomorító formái megszűntek. Az autonómiához jutott egyetemek korszerűsítették szervezetüket, oktatási és kutatási programjaikat. Igyekeztek alkalmazkodni az élet követelményeihez. Az abszolutista állam számára megszokott feladatkört jelentett az egyetemek régi típusú ellenőrzése, ami bizonyos vonatkozásban érintkezett az egyetemi „szabadgondolkodók" rendőri jellegű ellenőrzésével. Az új körülmények és követelmények szokatlanok voltak. A helyzet jellemzésére a szerző idézi V. I. Vernadszkijt, a neves orosz tudóst, aki a következőképpen foglalta össze a helyzetet. „A 19. század második felétől eltelt évtizedek története felhívta a figyelmet a technika jelentőségére az állam életében, ugyanakkor az állami politikában sajátos módon megszokták, hogy a tudományos technikát külsődleges, véletlen tényezőnek fogják fel, amelynek kibontakozása az állami tevékenységtől független." A cári államgépezet szemszögéből a szervezési és pénzügyi gondokat politikai természetű aggályok tetézték. Az egyetemi önkormányzat kizárta, legalábbis korlátozta ellenőrzés „lehetőségét". A cárizmus ilyen körülmények közepette igyekezett biztosítani a rendszer és a történelmi osztályok iránt elkötelezett szakértelmiség képzését. Az utóbbi viszont mereven elzárkózott a cárizmus feltétel nélküli támogatásától, és legkedvezőbb esetben is, udvarias hallgatásba burkolózott a rendszer politikai támogatását illetően.
