Századok – 1977
Történeti irodalom - Bogdán István: Régi magyar mesterségek (Ism. Vörös Károly) 1055/V
TÖRTÉNETI IRODALOM 1055 Sombart pedig „Der Moderne Kapitalismus" című munkájában a korai „Fronhof", „Gutswirtschaft" ill. „Sailenwirtschaft" formájában oly kitűnően írt le. Továbbiakban a német történetírás egyik a marxizmus klasszikusai révén nagyon részletesen kidolgozott és a korabeli polgári történetírás részéről is felismert jelensége, hogy az Elbától nyugatra a „Grundherrschaft" és ezzel együttjárva a bérleti rendszer alakult ki, addig viszont az Elbától keletre a „Gutswirtschaft" és az ezzel együttjáró robotoltatás rendszere jelent meg. Azonban ez a jelenség teljesen másodrangú kérdésként jelenik meg a szerzőnél és ezt a problémát nem tárgyalja rendszerezett formában. A szerző megkülönböztetett figyelmet szentel a német telepítési mozgalomnak és elsősorban a paraszti népességnek kelet felé történő előrenyomulásának. A 13. századi telepítési mozgalomról például megjegyzi, hogy ez nem tekinthető kolonizációnak (a gyarmatosítás értelmében), mert ez írtásos telepítés volt és nem járt együtt az őslakosság kiszorításával, de ugyanakkor pl. a német lovagrend tevékenységéről említést sem tesz és a nyugati szlávság sorsát is teljesen epizodikusan jelzi. Továbbiakban, amikor a 17-18. századi telepítési mozgalomról ír, mintha a „Drang nach Osten" után érzett nosztalgia volna érezhető a szerző munkájában, amikor arról beszél, hogy valaha a német etnikai határok egészen a Volga vidékéig nyúltak. Tagányi Zoltán BOGDÁN ISTVÁN: RÉGI MAGYAR MESTERSÉGEK (Budapest, Magvető Kiadó. é. n. 407 1.) A szép kiállítású kötet, mely Bogdán István évek során át tartott nagysikerű rádióelőadásait gyűjti össze, és adja most már az olvasónak is kezébe, a magyar történetírásnak egy régen, Takáts Sándor és Trócsányi Zoltán halálával megszakadt, elhalt műfaját kelti életre: a színesen és népszerűsítőén, de mégis szakszerűen megírt magyar művelődéstörténeti tárcacikket. Olyan műfaj ez, melynek eltűntét nem sajnálhattuk eléggé, - annál is inkább, mert az ismeretterjesztés nagy lehetőségei rejtőznek benne: lehetőségek, melyekre Takáts egy újabb kiadásának nagy sikere épp úgy felhívhatta a figyelmet, mint Bogdán előadássorozatának meleg fogadtatása. Bogdán sorozatának mindenekelőtt igen szerencsés témaválasztását kell dicsérni. A könyv a hazai kézművesiparitermelés története: téma, mely szerves egészbe fog össze technikatörténetet, társadalomtörténetet, és az ehhez fűződő, ebből kinőtt életmód és kultúra történetét. Bogdán nemcsak jó szakíró (amiről a hazai papíripar régebbi történetének mintaszerű, gazdag forrásanyagot mozgósító feldolgozásával tett tanúságot), hanem jó népszerűsítő is: meg tudja ragadni a lehetőségeket, és jó érzékkel emeli ki a valóban jellemző elemeket. A kötet lapjain 37 régi magyar kézművesmesterség emlékezete sorakozik fel: ismerteké és elfelejtetteké, már a maguk korában is ritkáké és most is élőké a papírkészítőktől a nyomdászokon, a csizmadiákon, a fazekasokon, a lakatosokon, a halászokon, a molnárokon, a takácsokon, a tűzoltókon, a serfőzőkön át a vincellérekig, — hogy csak a legjellegzetesebbekre, a kötet széles szemhatárát leginkább érzékeltetni alkalmasakra hivatkozzunk. Az egyes cikkeken belül a szerző általában azonos rendszert 14»
