Századok – 1977

Beszámoló - Korom Mihály doktori értekezésének vitájáról (Izsák Lajos) 1009/V

BESZÁMOLÓ 1017 így a szerzőnek tisztáznia kellett a nemzetközi összefüggéseket, amelyek közvetlen befolyással voltak a magyar elhatározásra és azt gátolták, illetve előrelendítették. Ezek ugyanis együttesen tették lehetővé, hogy Debrecenben létrejöhetett az ország ideiglenes kormánya, amely végül is kivezette az országot a fasiszta koalícióból. Az opponens kiemelte azt is, hogy a szerző a forrásokat a legszélesebb körben kiaknázta; nem elégedett meg a vonatkozó irodalom, monográfiák, cikkek és emlékiratok, visszaemlékezések felhasználásával, sem a levéltári kutatás elvégzésével, hanem - a lehető legnagyobb teljességre törekedve - megszólaltatta a korszak fontos szereplőit is azért, hogy kimutassa a forrásokban fellelhető ellentmondásokat és a marxizmus-leninizmus fegyvertárával felszerelve felderítse az események valóságos menetét és azok indokait. Csizmadia Andor ezután — utalva a disszertáció vonatkozó részeire — először azzal a kérdéssel foglalkozott, hogyan alakultak ki a lehetőségek a fasiszta koalícióból való kilépésre 1944 második felében. Ennek kapcsán megemlítette, hogy a szerző felderíti és értékeli a magyar uralkodó körök kacérkodásait az angol-amerikai szövetségesekkel, s leleplezi az egykor sokakban reményt keltett hintapolitika irrealitását, utal Bethlen Istvánnak Horthyhoz küldött javaslatára — amely a Sztójay-kormány gyors felváltását ajánlotta egy erőskerű, katonákból és szakemberekből álló kormánnyal és ennek feladata a háború likvidálása lett volna —, a javaslat helyes értékelése mellett azonban nem emeli ki, hogy Bethlen tervei nemcsak szimpatikusak lehettek, hanem azokat Horthynak és klikkjének komolyan meg kellett volna fontolnia. Felhívta a szerző figyelmét arra is, hogy 1944 őszén még bizonyos lehetőség volt a magyar jogéletben nélkülözhetelennek tartott „jogfolytonosság" fenntartására. A fentieket illetően utalt arra, hogy a disszertáció is érzékeli, s különösen a moszkvai tárgyalások során végigkíséri a jogfolytonosság biztosításának, Horthy kormányzó jogfolytonossága biztosításának kívánságát. Mikor a Vörös Hadsereg egymásután szabadítja fel a magyar városokat és falvakat, a nép maga veszi kezébe saját ügyeinek irányítását és létrehozza a nemzeti bizottságokat, sőt Szegeden megalakul a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, a jogfolytonosság figyelembevétele akkor is felbukkan. Még december elején sem szakítanak egyértelműen Horthyval és az új kormány Horthytól származó jogfolytonosságának is voltak hangjai. Ettől eltekintve azonban — szögezte le az opponens - a magyarországi demokratikus erők nem helyezkedtek a jogfolytonosságot jelentő álláspontra, hanem az államhatalom intézményeinek forradalmi átalakulását tűzték ki célul. Konkrét példákat említve utalt arra is, hogy december elején már a polgári demokratikus körök sem tudtak azonban Horthyra reálisan „jogfolytonosan" támaszkodni. A Debrecenben összeülő Ideiglenes Nemzetgyűlés ezután véglegesen szakított a kapitalista kor jogfolytonosságával. Itt már a képviselők a népet, a nép akaratát és a nép hatalmát képviselték, a nép maga vált a nemzetgyűlésben jogforrássá s így elvetett minden jogfolytonosságot. Ezután az opponens rövid jogtörténeti áttekintést adott arról a „görcsös ragaszkodásról", amit történelmünk során a jogfolytonossághoz, valóban a kizsákmányolás jogfolytonosságához való kapcsolódás jelentett. A felszabadulás után -állapította meg — a jogfolytonosság teóriájával legelőször azok a nemzeti bizottságok szakítottak (pl. az egri, ill. Heves megyei), amelyek központi szervek normális működésének nem létében úgy látták, hogy „vacuum juris" állott be, s nekik kell a jogforrás feladatát is ellátniok. Az ország egész területének felszabadítása után, mikor már a hivatalos lap megindult és eljutott az ország minden részébe, a nemzeti bizottságok