Századok – 1977

Beszámoló - Korom Mihály doktori értekezésének vitájáról (Izsák Lajos) 1009/V

1018 BESZÁMOLÓ szükségszerűen végleg beszüntették jogalkotó tevékenységüket, a jogfolytonosság kérdésében felmerült a quid nunc? Ekkor már senki sem vitatkozott a Horthy-féle jogfolytonosságon s alkotmányjogi problémák talaján a jogfolytonosság fel sem merült. A nemzetgyűlés szuverén jogát az államhatalmi és igazgatási szerv kiépítésére, a régivel való teljes szakításra mindenki elismerte. A nemzetgyűlés, és felhatalmazásból a kormány, az élet egész területén új jogszabályokat alkotott, a régieket hatályon kívül helyezte. A felszabadulás utáni néhány éves fejlődésre ezután a koronát — szögezte le a jogfolytonossággal kapcsolatos fejtegetéseit végül az opponens — a jogforrások terén a Magyar Népköztársaság alkotmánya tette, amely és végrehajtását szolgáló törvényei a szocializmust építő népi demokrácia egységes jogrendszerét fektették le, amelynek keretében a régi jogszabályoknak csak úgy maradt továbbélési lehetősége, ha a demokratikus építés célját szolgálták. Csizmadia Andor ezután leszögezte, hogy a jelölt egész munkájának koncepciójával egyetért, helyesli a szerkezeti felépítést, dokumentáló módszerét és jónak tartja alapos elemzéseit. Majd néhány konkrét részletmegjegyzést tett a kézirattal kapcsolatban. így többek között nem tartotta elég világosnak, hogy a fegyverszünet megkötése kérdésében a kormány a parlamentnek milyen ígéretet tett. Miért nem ad a szerző végleges megnyugtatást Molnár Erik pártállásáról, hiszen róla köztudott volt, hogy tagja az MKP-nek. Szentpéteri Kun Béla mikor volt baloldali és miért? Felhívta a szerző figyelmét néhány közigazgatási probléma — szabad királyi városok, törvényhatósági jogú városok, törvényhatósági bizottság jogkörének megállapítása, megyei jogú város jogállása stb. — alaposabb jogi elemzésére és értelmezésére. Végül abban összegezte véleményét, hogy a szerző a kitűzött tudományos feladatot kitűnően oldotta meg, új tudományos eredményeket alapos dokumentációval bebizonyít ottan hozott létre; a marxizmus—leninizmus elmélete alapján és módszereinek messzemenő felhasználásával történt a forrásanyag feldolgozása, elvi és elméleti kérdéseinek megválaszolása. Mindezekre tekintettel a történettudományok doktora fokozat odaítélését teljes meggyőződéssel javasolja. A disszertáció haramdik opponense Zsilák András, a történettudományok kandidátusa volt. Bírálatában először ő is a témaválasztás kérdésével foglalkozott, amellyel kapcsolatban külön is kiemelte, hogy Korom Mihály témaválasztásának fontosságát nemcsak az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásának és Magyarország átállásának izgalmas előzményei és körülményei igazolják, hanem a belőlük fakadó következmények is, vagyis azok a sorsfordulós események, amelyek szocialista jelenünk megalapozói, Magyarország népi demokratikus fejlődésének kiinduló pontjai voltak. Ezután külön is kiemelte, hogy a minden fejezetében sok új adatot és következtetést tartalmazó mű legértékesebb részeinek azokat tartja, amelyekben a szerző a téma központi kérdéseit vizsgálja, így: Horthy októberi kilépési kísérletét és az előzetes fegyverszüneti tárgyalásokat, az átállás akkori lehetőségeit, Magyarország felszabadulásának kezdeteit, az új államalapítás bel- és külpolitikai feltételeit, valamint az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásának és a fegyverszüneti egyezmény megkötésének körülményeit. Zsilák András először sorra vette a disszertáció fentebbi részeinek azokat az új eredményeit, amelyek az 1944. október 15-i események jobb megértését szolgálják és egyúttal annak előkészítetlenségét is bizonyítják. Ezután részletesen foglalkozott a mű legterjedelmesebb — mintegy 300 oldalnyi — 7. fejezetével, amelyben a szerző az új