Századok – 1977

Beszámoló - Korom Mihály doktori értekezésének vitájáról (Izsák Lajos) 1009/V

1014 BESZÁMOLÓ antifasiszta koalíció viszonylagos összetartása, részben pedig annak folytán, hogy 1944 nyara végére a szovjet csapatok elérték Magyarország határát. így a kapituláció lehetőségei megnőttek és az sem tekinthető véletlennek, hogy a hazai demokratikus erők, még a kommunisták is készek voltak a horthysta-körök „kiugrási" szándékát támogatni. így Horthynak és a Lakatos-kabinetnek mégsem csak ennek elhárításáért, de a megindult fegyverszüneti tárgyalások elhúzódása miatt is nagyobb a felelőssége annál, mint ezt a korábbi irodalom mérlegelte. Éppen ezért Horthy távolról sem tragikus figurája 1944. október 15-ének, hanem felelős annak kudarcáért. A fentiek után Orbán Sándor utalt arra is, hogy a szerző szinte eddig teljesen ismeretlen és feldolgozatlan adatok sokaságát prezentálja arról, hogy az előzetesen megkötött fegyverszüneti egyezmény Horthyék általi megszegése és végre nem hajtása ellenére, 1944. október 15-e után is, miért és hogyan folyhattak tovább a volt fegyverszüneti küldöttség és a Moszkva közti tárgyalások Magyarország „átállásáról" és az ahhoz szükséges új kormányzat felállításáról. Október-november fordulóján még úgy látszott, hogy ennek realitását Budapest gyors felszabadítása is elő fogja segíteni. A katonai helyzet és az ország felszabadított részén meginduló forradalmi erjedés folytán azonban megváltoztak az elképzelések és joggal lehetett arra számítani, hogy a megerősödő hazai demokratikus erőkre épülhet az „átállás" és az új kormányzat megvalósítása. Mindez aktuálissá tette a magyar párt moszkvai vezetőségének felkészülését és programalkotását a közvetlen és az ország felszabadítását követő teendőkre, amellyel kapcsolatban a szerző elsőként mutatja be a Moszkvában lezajlott belső vitákat és veti össze a programot a korábban készült hazai pártprogram-tervezettel. Az utóbbival kapcsolatban arra a megállapításra jut, hogy a kettő között nem volt színvonal-különbség: egyik is, másik is egyaránt megfelelt az adott időszak feltételeinek. A disszertáció 6. és 7. fejezetével kapcsolatban felhívta a figyelmet az opponens arra, hogy a szerző ettől kezdve egyre nagyobb teret szentel az 1944 őszén kibontakozó, majd decemberben kiterjedtté váló hazai forradalmi, antifasiszta demokratikus népmozgalomnak. Mindezzel összefüggésben jelzi, hogy Moszkva nem mondott le ugyan az antifasiszta küzdelem szempontjából még bizonyos lehetőségekkel rendelkező horthysta csoportok bevonásáról, de önálló kormányalakítási elképzeléseiket éppen úgy irreálisnak tartotta már, mint ahogy az átállt tábornokok német-ellenes felszabadító hadszervezését sem támogatta. Akcióegység-elképzelése láthatóan átmeneti hatályú volt és — nem is szólva a magyar párt moszkvai vezetőségének teljes ellenzéséről, - maga is minden eszközzel elejét kívánta venni a Horthy-féle jogfolytonosság melengetésének. így az ország háborúból való kivezetésének és a fasiszta Németország ellen fordításának alapjai már szorosan összekapcsolódtak egy új demokratikus hatalom megteremtésének igényével, egyszersmind lehetőségével. A 7. fejezetet illetően külön kiemelte azt is, hogy a jelölt szinte városonként és megyénként vizsgálja azoknak a demokratikus népi erőknek a kibontakozását és megerősödését, amelyek - a Horthy-féle jogfolytonosság helyett — az új hatalom garanciáját képezték. A népi erők szerveződésének nemcsak sokféleségét, de azon ellentmondásait is bemutatja, amelyek részben az antifasiszta tábor kiszélesítésének objektív igényéből, valamint a proletárhatalom megteremtésének túlzó követeléséből adódtak, részben pedig azért állhattak fenn, mert a magyar párt moszkvai vezetésének korábbi, a horthystákkal való átmeneti akcióegységet mereven visszautasító álláspontja vált irányadóvá a felszabadult területeken. Azután a jelölt is hangsúlyozza - szögezte le