Századok – 1977
Beszámoló - Korom Mihály doktori értekezésének vitájáról (Izsák Lajos) 1009/V
BESZÁMOLÓ 1013 vezetőinek a hibáiból, igen későn, csak 1945-re fordulva tudta elérni — állapítja meg összegezésül Korom Mihály —, ezért elesett több olyan kedvezménytől, pozitívumtól, amelyeket egy korábbi átállás esetén — habár azt a földrajzi helyzetének megfelelően szintén csak utolsónak, de a hadműveletek menetével összhangban tette volna meg -, és hatékony Németország elleni harc eredményeként, élvezhetett volna. Ugyanakkor rámutat arra is, hogy a háborúból való kilépés időpontja, az Ideiglenes Nemzeti Kormányt létrehozó és alkotó erők jóvoltából nem volt még olyan késő, hogy hazánkat a korábban átállt, szintén volt német szövetséges országoktól minőségileg eltérően ítélték volna meg. Vagyis, az átállás ahhoz még eléggé időben történt, hogy az országot ezután külön kezeljék a győztes antifasiszta nemzetek Németországtól. Tehát, az ideiglenes kormány, mint jelentős sikert könyvelhette el a fegyverszünetet, hogy a választóvonal nem egyrészről a kissé későbben, jelszószerűen annyira hangsúlyossá vált „utolsó csatlós Magyarország" és Németország, másrészről a többi volt német szövetséges ország között húzódott, hanem mind elviekben, mind anyagiakban és katonai téren is Magyarországot a később feltétel nélkül kapituláló Németországtól eltérően, az előbbiekkel azonosan ítélték meg a háború végén s azt követően. Az értekezés nyilvános vitáján elsőként Orbán Sándor, a történettudományok doktora terjesztette elő opponensi véleményét. Mindenekelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy az alig több mint három évtizeddel ez előtti történelmi forduló olyan folyamatokat tett szabaddá vagy indított el, amelyek manapság is zajlanak. A történész tehát, aki e fordulót kutatja, nagyon is közvetlenül avatkozik be életünkbe. Közvetlenül, de nem illetéktelenül, mert elsősorban a történészek feladata, hogy a legapróbbnak tűnő részleteket is felkutassák, értelmezzék és belőlük a ma is elevenen ható folyamatok keletkezését, korábbiakkal való kontinuitását megrajzolják. Korom Mihály mind szemléletével, mind mesterségbeli tudásával, mindpedig tárgyismeretével emellett az illetékesség mellett tett bizonyságot, — szögezte le a fentiekkel kapcsolatban Orbán Sándor. Ugyanakkor utalt arra is, hogy a disszertáció témája mind a diplomáciatörténetben, mind a had- és politika történetben való jártasságot feltételezi a jelölt részéről, s hogy a lehetőség határain belül e területeket valóban be is járta, azt jól bizonyítja hatalmas és sokrétű forrásanyaga. Hiszen a korszak historiográfiájától kezdve dokumentációjában felhasználta a hazai központi és területi levéltárak, több szomszédos ország levéltárának vonatkozó anyagát, a publikált magyar és idegen nyelvű forrás-gyűjteményeket, a hazai és külföldi memoárirodalmat, sőt a korabeli vezetők maga által gyűjtött visszaemlékezéseit is. Ezután a disszertáció kronológiai felépítésével kapcsolatban megjegyezte, hogy az teljesen megfelel a tárgy természetének, bár kezdetben ezt megtörni látszik a nemzetközi, illetve a katonai helyzet alakulásának, továbbá a hazai uralkodó körök rendszerátmentő akcióinak, másfelől a forradalmi erők, a párt harcának külön-külön való ábrázolása, de ebben a tematikai csoportosítás valóságos igénye jut kifejezésre. Az opponens a továbbiakban kiemelte, hogy már az értekezés indítása is nemcsak arról győzi meg az olvasót, hogy 1944-re kedvezőbbek lettek az antifasiszta nagyhatalmak előtti kapituláció feltételei, hanem a szerző modelleket is állít ennek lehetőségeire, mégpedig a hitleri Németország kisebb szövetségeseinek „kiugrása" alapján. A horthysta-körök rendszerátmentő törekvései azonban összeférhetetlenek voltak e modellek nyújtotta lehetőségekkel. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a fentebbi törekvések, pontosabban a horthysták extra-kívánságai irreálisnak bizonyultak, részben az
