Századok – 1977
Történeti irodalom - Tugwell; Rexford G.: In search of Roosevelt (Ism. Láng Imre) 157/I
161 TÖRTÉNETI IRODALOM A leghevesebben támadott roosevelti kísérlet, a NIRA egyidejűleg hivatott szolgálni a New Deal két fő célját: a gazdasági talpraállást és a társadalmi reformot. Tugwell és az agytröszt radikálisai e próbálkozáshoz fűzik a legnagyobb reményeket. Rendeltetése: az ún. ipari önkormányzat megvalósítása, a verseny anarchiájának kiküszöbölése, az ipar koordináltságának növelése, a nagy termelő egységekben rejlő pontenciál kibontakoztatása, az ipari munkásság jogokhoz juttatása, a megéledő gazdasági tevékenység talaján kiegyensúlyozottabb gazdasági-társadalmi szerkezet létrehozása. A törvényt Roosevelt a kormányzat és a vállalkozói, társulását célzó történelmi kísérletnek nevezi, jelezvén, hogy az új szerepet vállalt kormány együttműködést vár el a businesstől. A NIRA annak az ellentmondásos folyamatnak a terméke, amin Roosevelt egyfelől az agytröszt hatására, másfelől a monopoltőke befolyása alatt keresztül megy. Felismeri, hogy a trösztellenes törvények anakronisztikussá váltak a gazdasági válság sodrában, irreális a verseny szabadságának hagyómányos-überális értelmezése, az Egyesült Államok az „iparosított társadalom" (azaz a monopoltőke) korát éli. A talpraállást ebből következően csak a nagyiparral való megegyezéssel tartja kivihetőnek, amely felett az „érdek-összhang" kialakításán munkálkodó, össz-nemzeti érdekeket képviselő kormány gyakorolja az ellenőrzést. A NIRA az ellentétes érdekek összeegyeztetésének illúziójára épül; társadalompolitikai tartalma homályos. Gazdasági megfontolása paradox. A közvetlen cél ugyanis a, gazdasági vérkeringés megindítása hatalmas közmunkák révén, de ezek forrását a törvény a majdani fellendülés nyomán előálló állami bevételekben jelöli meg (és költségvetési megtakarításokban), holott az azonnal megindítandó közmunkák depresszió idején csak az államkölcsönök növelésével finanszírozhatók. Az alkotmányellenesnek nyilvánított NIRA rövidesen a saját súlya alatt omlik össze. Tugwell a realitást ismeri fel, amikor arról ír, hogy az ipar urai a törvényt az ellátás manipulálására, árellenőrzésre és a verseny megfojtására, a kormánnyal való társasviszonyt pedig fedezékként használják fel. Ezt azonban a törvénybe kényszerített kiegészítéseknek tudja be, amik eltorzították az eredeti elképzelést. Felfogásában a NIRA feladata az lett volna, hogy „megrendszabályozza a hatalmas amerikai energiákat, és egyetlen nemzeti erőfeszítésbe terelje őket a jólét megteremtése érdekében". Ε nosztalgikus megállapítást nem magyarázza meg. Álláspontját eleve meghatározza szemlélete, az a tény, hogy nem képes meglátni az állam tényleges szerepét az amerikai monopoltőkés fejlődésben. Tugwell szemléletén természetesen nem kérhető számon a monopoltőkés fejlődés törvényszerűségeinek ismerete. Az esszék szerzője azon kevesek közé tartozik, akik meglátták a régi típusú progresszivizmus zsákutcáját, s arról voltak meggyőződve, hogy az évtizedes hagyományok újraértelmezése, hozzáigazítása a felismerni vélt valósághoz, valamiféle újtípusú progresszivizmus iránytűként szolgálhat a 20. század húszas-harmincas éveinek megváltozott viszonyai között. Tugwell esszéinek tanulmányozásával valósághűbb kép formálható a 30-as évek fejlődéséről, főként a New Deal első szakaszának mozzanatairól. A kötet nem eseményeket követ nyomon (ezeket ismertnek feltételezi), inkább Roosevelt személyiségének, gondolatvilágának formálódásán, az intézkedések indítékainak bemutatásán keresztül érzékelteti az amerikai változásokat. Ezzel a módszerrel teljesebbé teszi az elnök portréját, egyben érthetővé tesz néhány olyan állásfoglalást és tettet, amelyei a történeti irodalom jobbára a Rooseveltnek gyakorta felrótt következetlenségek közé sorol. Láng Imre 11 Sxixadok 1977/1
